Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
c) szabályozható viselkedésű rendszerek, mivel működésűk során aktivitás kifejtésére, vizkormányzási, vizkárelháritási, vizszolgáltatási stb. folyamatok szabályozására képesek; d) állandóan változnak és környezetükkel dinamikus egyensúlyban vannak; e) szoros kölcsönhatásban vannak a természetes hidrológiai rendszerekkel. A vizgazdálkodási rendszer tehát természetes és mesterséges, hidrotechnikai és társadalmi-gazdasági elemek alkotta rendszer, amelyben az elemek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Feladati elemeit és azok kapcsolatait a 3-13. ábra mutatja be (Dégen, 1972). Fontosabb feladatai: lefolyásszabályozás, vizterrnelés, kezelés, elosztás, szállitás, szolgáltatás, vizkárelháritás, fölös vizek és szennyvizek elvezetése, használt vizek tisztítása. Az egyik legfontosabb feladati elem a tározás, amely szoros kapcsolatban van majd az összes többi elemmel. A vizgazdálkodási rendszer és hidrológiai környezet állandóan változik. Ez a változás szolgál alapul a lefolyásszabályozáshoz és a vizigényszabályozáshoz. A vizgazdálkodási rendszer hidrológiai jellemzői leirhatók a vizgazdálkodási rendszer és a természetes hidrológiai rendszer vagy a hidrológiai viszonyok közti kapcsolatok alapján. A vizgazdálkodási rendszer alapvetően a vízkivételek vízfogyasztásával, valamint a mederbeli és a területi lefolyás egyéb módosításával befolyásolja a természetes hidrológiai rendszert. Ezek a hatások magukban foglalnak mennyiségi, minőségi és energetikai szempontokat. A vízkivételek eredményeként változnak a természetes lefolyási viszonyok. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben e változások különösen kisvizek idején egyre jelentősebbekké válnak. A természetes vízkészletek a vizgazdálkodási rendszerek vízkivételeivel terhelt folyószakaszokon csökkennek. A Tiszán például Szegednél a júliusi természetes lefolyás 15-30%-al csökkent 1945 és 1965 között a korábbi évtizedek vízhozamaihoz viszonyítva az ebben az időszakban épült nagy vizgazdálkodási rendszerek működésének eredményeként (VITUKI, 1969). Ezek a többcélú rendszerek elsősorban öntözővizet szolgáltatnak. A vízfogyasztás továbbá minőségi és energetikai változásokat is eredményez. A vizgazdálkodási rendszer használt viz visszavezetései például rontják a vízkészletek természetes minőségét. Gondoljunk csak a hőszeny- nyezés egyre súlyosodé problémájára. Másfelől viszont a természetes vízkészletek növelhetők egyes időszakokban olyan vizgazdálkodási rendszerek segítségével, amelyek a folyócsatornázás eszközeiként szolgáló vízlépcsőket és tározókat foglalnak magukban. Ez a tevékenység a vízkészletek energiatartalmát is változtatja.- 68 -