Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

A felszíni és a felszínalatti vízkészletek említett összes jellemzőit figyelembe véve, valamely nagy vízgyűjtőterület potenciális vízkészletét, mint dinamikus készletet, mennyiségi szempontból a vízgyűjtő sokévi átlagos felszíni Lefolyásával jellemezhetjük, A 3-3. ábra szerint például a D jelt! vizgyíijtőteríilet potenciális vízkészletét a D jelölésű folyó I. állomásán észlelt sokévi átlagos felszíni lefolyásként számíthatjuk.

Számos nagy vizgyíijtőteríilet földünkön nemzetközi. A nemzetközi vízgyűjtőterületek potenciális vízkészletét szintén az egész vízgyűjtőre kell számítani. Figyelembe véve azonban, hogy az országhatárok általában nem egyeznek a vízgyűjtőterület természetes határaival, a potenciális vízkészlet ezért minden ország területére, mint vízgazdálkodási egységre, külön is becsülnünk kell. Valamely nemzetközi vízgyűjtőn fekvő ország potenciális vízkészletét három alapvető tényező vizsgálata alapján számíthatjuk: az ország területén eredő, az ország területére a feljebb fekvő országokból érkező és a lejjebb fekvő országok felé távozó vízkészletből.

A nemzetközi vízgyűjtőkön azonban a fenti elemek alapján, valamely ország részére számított összes potenciális vízkészlet nem tartozik teljes egészében a kérdéses országhoz. Ennek csak egy része illeti őt meg- mivel a nemzetközi vízgyűjtők teljes potenciális vízkészletét ésszerű és méltányos arányban meg kell osztani a vízgyűjtőn fekvő országok között. A 3-3. ábrának megfelelően, az X ország területén eredő természetes potenciális vízkészletet a II-111-IV észlelő állomások sokévi átlagos lefolyásának összegezésével számíthatjuk. Y ország esetén ezt I-1I-1II-IV állomások hasonló adataiból számíthatjuk. A vízgyűjtőnek az I. állomásra meghatározott teljes potenciális vízkészletét azonban az X és Y országok között meg kell osztani ésszerű és méltányos arányban. Ez a részesedés azonban nem fog egyezni a négy állomás adataiból közvetlenül következő megoszlással. A megosztás elveit Kovács, 1965 foglalja össze.

Példaként tekintsük a Coloradó folyó vízgyűjtőjét Észak-Amerikában. Ez a nemzetközi vízgyűjtő legnagyobb részt az USA és kis részben Mexikó területén fekszik. Az USA-ra eső vizgyüjtőterület rész még tovább oszlik a felső és az alsó Colorado völgy államai között. A vízkészletek megosztását egyezmény szabályozza. Az egész vízgyűjtő sokévi átlagos lefolyásának (potenciális vízkészletének) egy tizede illeti meg Mexikót, 45%-a tartozik a felső völgyi államokhoz és a további 45% az alsó völgyi államok, mégpedig California, Nevada és Arizona részesedését jelenti. A készlet-megosztás alapjául a vízgyűjtőterület megoszlási aránya és a kialakult gazdasági fejlettség szolgált.

A potenciális vízkészlet mennyisége az egész vízgyűjtőre alapvetően két módon becsülhető:

1. lefolyási vízhozam adatokból

2. vizháztartási egyenletből.

Az első esetben a potenciális vízkészletet a vizgyüjtőterület jellemző hidro- metriai állomásán vagy állomásain mér lefolyási adatok idősorának statisztikai elemzéséből számíthatjuk. Az ezzel kapcsolatos részletes vizsgálatokat K!emesJ_1975 foglalja össze. A másodikban a vizháztartási egyenlet- 43 -