Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

zik tisztitatlan szennyvízkibocsátás. A lefolyásszabályozás alacsony fokán, amikor a természetes vízkészletek öntisztuló képessége magas, a cT értéke nagyon nagy, vagy másszóval a tisztitatlan szennyvízkibocsátás hasz- nosithatatlan hányada igen alacsony. Később azonban amikor a szabályozás mértéke növekszik a vízigények szintén növekszenek és az öntisztuló képesség csökken (pl. a vízfolyás sebessége a folyók csatornázása miatt csökken, stb.), a & értéke fokozatosan közelit az egyhez, mint határértékhez.

Az elmondottak érzékelésére tekintsünk egy számpéldát. Tételezzük fel, hogy valamely vízgyűjtőterületen a lefolyásszabályozás 50 évvel ezelőtt kezdődött. Ez alatt az idő alatt 30%-os szabályozást értek el, amelyet az egyidejűleg kialakult lefolyásszabályozó vízgazdálkodási rendszer működése tesz lehetővé. A potenciális viz^készlet 100 km3/év, a mi- 3 3

nimális vízkészlet 15 km /év, a mederben hagyandó l km /év. A teljes szennyvizbeveze3 3 p

tés 10 km /év, amelyből 7 km /év a tisztított hányad. Az s értéke 0,0008, 0 = 3. Számítsuk ki a vízgyűjtő teljes biztonságú ténylegesen hasznosítható vízkészletét a rendszer működésének ismertetett jellemzői mellett.

Számitás

Adatok ti()0= ^ Sz(50) = 10 km^/év

Ri50

30% SzT(50)=

7 km /év

K

= 100 km'Vév

CO

II

pó

t

K .

= 14 km /év

s = 0,0008

min

= 1 km /év

Először a (3-37) egyenletnek megfelelően az alábbi értéket számítjuk ki

K J = 100 - 0,0008 . 30 . 100 - =96,6 km3/év

p.red 3

Ezután a (3-36) egyenleg segítségével kapjuk, hogy

K30°50 = 14 + TÜÖ (96,6 "15) = A^jLtan37Jv

Látható, hogy a vízgyűjtőterületen 50 éves lefolyásszabályozás után, 30%-os szabályozási szinten, a teljes biztonsággal ténylegesen hasznosítható vízkészlet tehát 38,5 km'V /év értékű. Nyilvánvaló kisebb biztonság mellett a készlet nagyobb.

A fenti példából is kitűnik, hogy a lefolyásszabályozás alacsony mértéke esetén a vízveszteségek és a szennyvízkibocsátás hatása általában még nem jelentős a hasznosítható vízkészlet szempontjából. Később azonban magasabb szabályozás mellett rendkívül jelentős lehet, különösen vízkészletek minőségi romlása miatt. Látható továbbá, ha erőfeszítéseket csak a meny- nyiségi vagy csak a minőségi szabályozás irányába teszünk, akkor a másik oldal romlását érjük el. Ezért szükséges, hogy a lefolyásszabályozás során a szabályozás mindkét irányát együttesen fejlesszük.

A hasznosítható vízkészlet (3-36) összefüggés szerinti meghatározása figyelembe veszi a hasznosítható vízkészlet időbeli változását, a mennyiségi és- 107 -