Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
58 Ssbesfolyisu vizeken a jégtábláknak csak egy része akad fenn • Jégboltozaton, «ás részét a viz a szilárdan állá jégtakará alá, vagy fölé sodorja. A Jégtakarót alkotó jégtáblák elhelyezkedése szerint torlódott, 11létra sima jégtakarót különböztetünk neg. Az alsó általában sebes, a násudik a osendes folyású szakaszokon képzódlk. A Jégtakaró felépülési sebessége és kiterjedése elsősorban a jégboltozathoz érkező Jég ■ennyiségétől és alnőségétől, azaz hőmérsékleti, másodsorban a vízhozamtól, tehát hidrológiai, régül a rlz sebességétől és a vízfelszín nagyságától, vagyis a Bieder morfológiai sajátosságaitól függ. A Jégtakaró képződésével a lefolyást viszonyok megváltoznak, a szelvény vlzemésztő képessége mintegy kétharmadára csökken. A viz a Jégtakaró alatt csak esésének növelésével, azaz duzzasztással folyhat le. A duzzasztás visszahat a Jégtakaró feletti szakaszra és ennek következtében - az első megállástól látszólag függetlenül ~ Jégboltozat képződhet olyan szelvényben Is ami — természetes viszonyok mellett — a felülről érkező jéghozamot emésztette volna. Az ilyen esetben Biár ez a másodlagos jégboltozat tartja vissza a felülről érkező Jeget és reátámaszkodva épül' a Jégtakaró felfelé (Gyakori Jelenség a Drávatorok-Fajs* közötti szakon szón). A két Jégboltozat közötti szakasz hosszabb-rövidebb Ideig jégmentes is maradhat, a felsí Jégtakaró megcsúszásával azonban a szabad vízfelület bezáródhat. Az Is előfordulhat, hogy az al-; só - tehát az először képződött - jógboltozat megbomlik és a rá támaszkodó Jégtakaró felszakad és levonul. Gyakran - rendszerint hőmérsékleti inverziók esetén - előfordul, hogy a Jégtakaró hosszabb-rövidebb szakasza mogcsuszlk és a Jégtáblák a lejjebb, a még szilárdan állé Jégtakaró alá, vagy fölé, illetve egymásra torlódnak, azaz egy hosszabb szakasz jégtakarójának Jégtömege egy rövldebb szakaszon sűrűsödik. Amennyiben az összecsúszott jégtáblák a lefolyás! szelvényt nem szűkítik lényegesen jégtorlédásrél. amennyiben azt számottevő duzzasztást okozva Jelentősen szűkítik, jégtorlaszrél beszélünk. A beállás folyamán és a Jégtakaró megcsúszása esetén előfordul, hogy a folyó hosszabb- rövidebb szakaszán szabad vízfelület marad, vagy alakul ki. Az ilyen szakaszokon a vizrészecskék - szigetelő réteg hiányában - tulhülnek és a felszín alatti jégképződés rendkívül intenzív lesz.i Ezeken, valamint a Jégtakaró felső vége feletti szabad felszlnü szakaszon képződő sziJ vaosos, vagy kásás szerkezetű, gomolyagokban összeverődő, kohézió nélküli jégmasszát a víz 9 felszínen úszó jégtáblák egy részével együtt a már állé Jégtakaró alá sodorja. A jégtakaró alatt ez az alásodort jégtömeg valamelyik kedvezőtlen helyen megakadva, vagy feluszva, a Jégtakaró alsó felületére és a mederoldalra tapadva a lefolyást szelvény Jelentős részét elzáró jégdugét ké-J pez. A jégdugé rendszerint a Jégtakaró felső végének közelében keletkezik és már a hideg időszakban Is Jelentős duzzasztást okozhat. Jégdugé keletkezhet akkor is, ha a Jégtakaró felépülése folyamán átmeneti felmelegedés következik be. Ilyenkor a felülről érkező Jégtáblák, valamint a jégtakaró anyagának szilárdsága csökken; az ütközéskor a Jégtáblák összetöredeznek és anyagukat a víz az állé Jégtakaró alá sodorja. Az olyan esetekben, amikor a beállás és a Jégtakaró felépülése folyamán a vízhozam viszonylag nagy, a sebesen folyó viz több jeget sodor a Jég-i takaró alá, ugyancsak megteremtve ezzel a jégdugéképződés feltételeit. Nem ritka az olyan eset sem - különösen ha az átmeneti felmelegedésttartésabb lehűlés követi - hogy az állé jégtakaró felépülése folytatódik. Ilyenkor a Jégdugó már nem a jégtakaró felső végének közelében, hanem ahhoz viszonyítva lejjebb helyezkedik el. A Jégdugónak ez fajtája rendkívül veszélyes, mivel a Jégtakaró felszakadása idején jégtorlasz magját képezheti. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a Jégdugő alatti Jégtakaró felszakad ás levonul, a jégdugó feletti Jégtakaró pedig még hosszabb Ideig helyén marad. A fentiekből következik, hogy ha a jégtakaró felépülése viszonylag nagyobb vízhozamok mellett történik, vagy ha felépülés folyamán hőmérsékleti inverzlé következik be jégdugé képződéssel és emiatt veszélyes helyzetek kialakulásával is számolni kell. Ha a tavaszi felmelegedés a vízgyűjtőterület felső részén esőzésekkel következik be, a hóolvadás is megkezdődik. Ezek hatására árhullám indul a folyón. Ha az áradás nem heves és csupán mérsékelt vlzszlntemelkedést okoz, akkor a viz a Jégtakaró alatt - azt megemelve - lefolyhat anélkül, hogy összetörné. Ha azonban Jelentős vizhozamu árhullám érkezik a Jégtakaró felső végéhez azt felszakítja, összetöri és a Jégtáblákat a lejjebb még szilárdan álló Jégtakaróhoz szorítja. A táblák vízszintes helyzetükből kibillennek és ha a felmelegedés következtében szilárdságukat elvesztették, akkor kisebb viznyomás hatására is szétmállnak, Így az egész Jégtakaró felszakad, anyagát az árhullám magával viszi és megkezdődik a Jég levonulása.
