Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
59 Ha az árhullám - a hőmérsékleti »iszonyok kedvezőtlen alakulása következtében (pl. hőmérsékleti inverzió) nagyszilárdságú, nagyobb víznyomóénak is ellentálló Jégtakarót talál maga előtt, azt csak fokozatosan töri össze. Az acélos Jégtáblák az ugyancsak ellenállóképes Jégtakaróba ütközne, Tízszintes helyzetükből kibillenve egymáshoz préselődve gyakran több km hosszú szakaszon néhány m-rel a vizszin fölé érve ismét összefagynak, illetve részben a Jégtakaró alá sodródnak és a lefolyást szelvény Jelentős részét elzárva Jégtorlaszt képeznek. A viz kénytelen addig emelkedni, amig a felhajtóerővel együttműködő hidrosztatikus nyomásával a torlaszt felemelni és megbontani képes. A Jégtakaró felszakadásakor tehát két főtényező hat. Az árhullám hidrosztatikus nyomása és a vele együttműködő felhajtóerő, azaz a viz mechanikai hatása, valamint a felmelegedés hőhatása. Minél nagyobb a hőhatás a mechanikaihoz képest, annál kedvezőbb körülmények között szakad fel a jégtakaró és vonul le a Jég. Ha a hőhatás a mechanikaihoz képest kicsi, vagy éppen ellentétes (hőmérsékleti inverzió esete), akkor a torlaszképződés ée vele kapcsolatban a Jeges- árviz veszélye fenyegető. A folyók Jégjárását az előzőekben felsorolt tényezőkön kívül az utóbbi évtizedekben az emberi tevékenység egy újabb hatása, a hőszennyeződések is kimutathatóan befolyásolják, így például a Sajón a Kazincbarcika, Sajószentpóter és Miskolc környéki szenny- és melegvíz- bevezetések miatt Sajószentpéter-Felsőzsolca között, sőt még Ládpetrlnél is a Jégjelenségek gyakorisága kisebb mint a felső szakaszon, illetve Ónodnál. 1950 és 1971 között a beállás gyakorisága föntről lefelé haladva 60 körül ingadozik, majd Sajószentpétertől Felsőzsolcálg 0- ra csökken. 2. Jégjelenségek statisztikai vizsgálata Az előzőekben szó volt arról, hogy a jégjelenségekről nagytömegű adatsorok állnak rendelkezésre. Az észlelési adatok birtokában első feladat annak ellenőrzése, hogy a számértékekkel rögzített jelenségek valóban bekövetkeztek-e. Közismert, hogy a Jégadatok az észlelés módjától függően sok szubjektivitást tartalmaznak, ezért célszerű az adatokat a folyó hossza mentén- a léghőmérsékletet és a vizhőmérsékletet is flgyelembevéve - ellenőrizni, Javítani. Az ellenőrzés után kerülhet sor a gyakorisági értékek meghatározására a vízállásoknál Ismertetett módon. Célszerű a jégjelenségeket az alábbiak szerint definiálni:- a zajlás kezdete, amire minden esetben az adott szelvényben észlelt első zajlás napját kell elfogadni,- a folyó beállása, arai adott szelvényben az első beállás napját jelenti,- a Jég megindulása, arai az utolsó beállást követő zajlás napját Jelenti,- a Jég megszűnése, ami az észlelt utolsó Jeges napot Jelenti,- a Jeges időszak hossza, vagyis az adott szelvényben észlelt első zajlás és utolsó Jeges nap közötti Időtartam,- az állójeges időszak hossza, vagyis az első Jégmegállás és az utolsó beállást követő zajlás kezdete közötti időszak. Szükséges volt a valószínűségi változókat igy definiálni, mivel a zajlás, illetve a folyó beállása egy éven belül többször is bekövetkezhet. Már pedig ha minden évben minden zaj- lást, illetve beállást figyelembe veszünk, a Jelenség átlagos visszatérési ideje már nem évben, hanem darabban Jelentkezett volna. A Jégjelenségek - valószínűségi változók - definiálása után kell előállítani az egyes jégjelenségek adatsorát. A további feldolgozás szempontjából nehézséget Jelentett ezeknél az adatsoroknál az, hogy a különböző jégjelenségek bekövetkezésének időpontja naptári napokban Jelentkezett. Szükséges tehát az év valamely napjától, mint 0-tól kezdődően aritmetikus skálán, folyamatosan növekvő értékkel figyelembe vonni a független változót. Kezdő értéknek minden esetben X.hó 31-ét célszerű választani, mivel ennél korábban nem kell jégjelenséggel számolni. Ez azt Jelentette, hogy Xi hó 1-e mint pozitív 1 érték Jelentkezik a független változó skáláján, amihez minden nap további egységként adódott. így pl. a független változó 38. értéke azt Jelenti, hogy a Jelenség XII, hó 8-án következett bo. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy vannak olyan évek, amikor sem zajló, sem álló Jég nincs a folyamon. Abban az esetben tehát, ha nemcsak azokra az évekre vonatkoztatjuk számításainkat, melyakben ténylegesen bekövetkezik a Jelenség, hanem a vizsgálatba bevont összes évekre, akkor az adatokból számított valószínűségeket meg kell szorozni a Jelenség relativ gyakoriságé-
