Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
56 U. Szlgyórtó Z.: Hidrológiai események valószinUségénok becslése eloszlásfüggvények segítségével. - Vízügyi Közlemények. Budapest, 1966. k. 16. VIZITKHV: Vízállás és vlzhozamadatok statisztikai íeldolgozása (tervezési segédlet). 17.33*1.2. munkaszám, 1971. 17. Zsuffa I.: A folyószabályozás hidrológiai problémái. - Korszerű folyószabályozás. OVH. Budapest, 1969. XI.k. A FOLYÓK JÉGJÁRÁSÁNAK JELLEMZÉSE A Jég megjelenése Tlzfolyósainkon rendszeresen lsmétlódó természeti Jelenség. így 0 vízfolyások vízjárásának megismerésére törekedve nem lehet figyelmen klvUl hagyni ezt a - téli Időszak vízállásait és vízhozamait oly lényegesen befolyásoló - Jelenséget. Elődeink már* korán felismerték, hogy a Jeges árvizek okát a folyó medrének túlzott szélességében és az emiatt előálló zátonyokban, gázlókban kell keresni [k, 5). A Jeges érvizek elleni védekezés leghatásosabb módszerének a folyószabályozást tartották és az általános tervekben a hajózási viszonyok megjavítása mellett elsőrangú óéiként szerepelt a Jéglevonulási viszonyok megjavítása is [9]. Hazánkban számos olyan tanulmány, kutatási eredmény született, melyek a folyók jégjárásának leírását, a jég elleni védekezés módszereinek fejlesztését, a folyószabályozás JégJórás- ra gyakorolt hatásának vizsgálatát szolgálják [2, 7, 8, 10, 11, 12, 13]. Ezt a szellemi kínosét lehet és kell hasznosítani a folyószabályozás tervezésénél. Az irodalmi anyag, kutatási eredmények mellett a vízállásokhoz hasonlóan hosszuideJU adatsorok állnak rendelkezésre a különböző jégjelenségekről. Újabban rendszeres vlzhőfok észlelést is végeznek, a léghőmérsékletet pedig a közolfekvő meteorológiai állomásokon mérik. Az adatok észlelési lapokon, a vízrajzi és meteorológiai évkönyvekben állnak rendelkezésére a folyószabályozást tervező mérnöknek. 1. Jégjelenségek A léghőmérsékleti változásokat a viz tőmérséklete is követi. A levegő tartós lehűlése következtében az állóvizek felszíni rétege - az állóvízre Jellemző sajátos fajsulyváltozás hatására - néhány század fokkal tulhUl. Altberg szerint a tulhUlés hatására a vízfelszínen vízszintes tengelyű, tUalaku Jégkristályok képződnek, melyek finom hálóvá nőnek össze, majd megkezdődik a függőleges tengelyű Jégkristályok képződése és összefüggő Jégtukaré alakul ki [1], A Jégképződés megindulásához a tulhUlés mellett kristályosodási központok (gócok) Jelenlétére is szükség van. A Jégréteg addig vastagszik, amíg biztosítani nem tudja, hogy az alsó felületével érintkező vlzrészecskék ne hűlhessenek 0 C° alá. A Jégtakaró tehát védi a vizet a további lehűléstől. Állóvizekben a jégképződés mindig a víz felszínén kezdődik és ezt a folyamatot statikus jégképző- désnek nevezik. Hasonló módon fagynak be a osendes folyású vizek Is. A különbség osupán az, hogy az áramlás, illetve turbulenola miatt a hőmérsékleti rétegződés nem alakulhat ki teljesen, tehát az áramlás a Jelenség időbeni lefolyását késlelteti. Gyorsabb folyású vizeken tartós lehűlés esetén a turbulenola következtében a teljes víztömeg lehűl néhány század fokkal 0 C° alá- a viz tulhUl - és Így a teljes szelvényben megkezdődik a Jégképződés. A folyóknál tehát nemcsak a felszínen, hanem a turbulenola miatt a teljes keresztszelvényben képződik a Jég, ezért a vízfolyásoknál dinamikus Jégképződésről beszélünk. A vízfolyáson a Jégképződés helye szerint a Jég három fajtáját különböztetik meg)- felszíni Jeget,- lebegő Jeget, amely a teljes szelvényben keletkezik,- fenékjeget. A felszínre emelkedett lebegő Jeget és a fenékjeget együttesen kásajégnek nevezik. Megfigyelések szerint a sebes vizekben a kásajég tömege - vagyis a felszín alatt képződő fenék- és lebegőjég együttesen - a felszíni jég tömegének 3-*»-szerese is lehet. A vízfolyások lassúbb folyású helyein a hideg Időszak beálltával felszíni u.n. parti, vagy karéj jég képződik, majd megindul a Jégképződés a sebesebb folyású helyeken is, mind a fel
