Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
21 aészetesen kimarad. Nem kíván bizonyítást, hogy as Így kapott értékek természetes folyóknál nem azonosak, attól függően, hogy az egyik vagy másik oldali tetőpontok között, vagy az Inflexiók között mérik azokat. A U zeanilnr szélességnek (vagy amplitúdónak) le található olyan értelmezése, ahol nőm a külső partok köz. ■ i, hanem a középvonalak között mérik (lé). I Megállapítható, hogy a fenti két paraméter a természetes állapotban, szabadon meande- rezó folyók két igen fontos jellemzője, amelyek azonban gyakorlati folyószabályozási vonatkozásban csak közvetve hasznosíthatók. Tervezéshez ugyanis a szomszédos Inflexiókra jellemző távolságokra lenne szükség, ezek pedig nőm szükségszerűen azonosak Ä/2-vel. Kétségtelen, hogy a B meander szélesség a nagyvlzi szabályozás Igen fontos Jellemzője, amit pl. töltásek távolságának mérlegelésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Küzépvlzl szabályozásnál azonban további Jellemzők bevonása is sz.Ukuéges. A folyószabályozási tervezés első ütemében szükség van az Ívviszonyok közelítő jellemzésére, Ez általában legegyszerűbben körivek segítségével oldható meg. A kör paraméterei egyértelműen definiálhatók és viszonylag könnyen mérhetők. Az utóbbi évek morfológiai vizsgálatainál általunk alkalmazott és meghatározott paraméterek a következők (II.l.A. ábra):- a kanyarok Ívhossza a középvonalon mérve Inflexiótól inflexióig (L; általában azonos az íkm- sselvényeséssel),- a kanyarok hurhossza (H; a két inflexiós pont között mért egyenes távolság),- a kanyarok amplitúdója (A; a folyó középvonalának a húrtól mért legnagyobb merőleges távolsá- S«),- a kanyarulat! sugár (R; az inflexiókban a középvonalra illeszthető belső kör sugara),- a kanyarulatok középponti szöge (fojr; “ szerkosztett R kanyarulat! sugarak által bezárt szög). II.1.4. ábra: Kanyarok paramétereinek értelmezése Az Így meghatározott paramétereknél a természetes állapothoz képest alkalmazott ol- hanyagoláaok és közelítések legfőbb Jellemzője, hogy- a kanyarokat a ozomszédos inflexiók között egyetlen körívvel helyettesítik, amelyek az előző paraméterekhez képest egy fél meandert Jellemeznek,- a kanyarok fejlettségét a középvonalon mért Ívhossz és az Inflexiók között mért egyenes távolság aránya, valamint a kanyar maximális kitérése Jellemzi,- a paraméterekkel az egyenes szakaszok Is leírhatók, ahol az Ívhossz egyenlő a hurbosszal, a kitérés nulla, a kanyarulatl sugár pedig végtelen. Az eddigiek mér lehetőséget adnak arra, hogy az alapvető paraméterek ismeretében a különböző kanyartipusokat a folyószabályozás céljainak megfelelően részletesebben minősítsük. Ez a minősítési rendszer a rendelkezésre álló magyar szakirodalomban [6, 12] megtalálható, ezért Itt osak rövid összefoglalását adjuk. A folyókanyarok fejlettségük szerint lehetnek (II.1.5. ábra):
