Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
20 a. / Korlátozott meanderezés A korlátozott meanderezés Kondratyev értelmezésében olyan kanyargást Jelent, ahol a kanyarok lefelá való vándorláaa már jelentkezik, de a meder méreteinek ás alakjának változáea nélktll. Lényegileg olyan Jól vonalozott árteret tételez fel, ahol az oldalirányú kitérés korlátozott. A mederre a görgetett hordalékmozgás, az ártérre pedig a lebegtetett hordalék lerakédása jellemzi. Az észlelheti változások, a kanyarok fejlődésének és elérehaladásának sebessége 1-10 a/év nagyságrendű. b. / Szabad meanderezés Ide tartozik a nyílt, a kanyarok vándorlását nem korlátozd ártereken a kanyartejlődés teljes folyamata, egészen a kanyarok átszakadásáig, a holt medrek lefUződéséig. A síkbeli defor- máclék sebessége 10-15 m/év, az ártér feltöltődése a partok mentén néhány tized cm-tól több tíz csi/év között változhat. c. / Befejezetlen meanderezés Abban az esetben, ha a kanyarok teljes kifejlődése és a nyakban történi átszakadása elitt, valamilyen más útvonalon (terepmólyedések, régi holtágak vonala stb.) árvizek idején a víz más levonulási utat talál, a íiág "ldi elitt” elhalhat és a folyó uj, keskenyebb, fejlődi mederbe vált át. Ezt nevezi Kondratyev befejezetlen meanderezésnek. A jelenség lényegileg az átmetszéséé folyószabályozás természetes megjelenési formájának tekintheti. Popov szerint az ilyen jelenség kialakulásának Időtartama nagy folyókon 30-40 év. Előfordul, hogy az ártéren egyidejűleg több ág található, amelyek mindegyike a fejlődés valamilyen szakaszában van. Ilyen ágrendszerek alakulhatnak ki hordalékkúpokon (magyar Fel- siduna), eséstöréseknél és a folyók torkolati szakaszán. A medertipusok és kanyarformák fenti osztályozása Jól összefoglalja ugyan a minőségi Jellemzőket, a további vizsgálatokhoz azonban mennyiségi Jellemzőkre, a Jelenséget leiró paraméterekre van szükség. Ilyen vonatkozásban a különböző országokban és szerzőknél koránt sem alakult ki egységes elképzelés. Különösen hiányzik a jellemzők olyan osztályozása, ami kifejezetten gyakorlati folyószabályozási célra lenne alkalmas. Ezért nélkülözhetetlen a hasznosítható paraméterek kiválasztásához a különböző kanyarjellemzők összefoglalása, értékelése. A legáltalánosabb és főleg a nyugati szakirodalomban használt jellemzők a teljes (egy Jobb- és egy balkanyart magába foglaló) meanderhossz és a meanderek tágassága (II.1.3.ábra). Definíciószerűen (3): B - a meander sávszélessége (egy kanyar szélessége) két párhuzamos vonal között, amelyek közrefogják a meanderező medret, > - a meander hossza; két egymást követő meander azonos pontjai között mért távolság a völgy tengelye mentén. II.1.3. ábra; A meanderek hossza és szélessége * két paraméter értelmezése nem teljesen egységes a különböző szerzőknél. A mean- dorhosszt értelmezik az egyoldalon egymást követő két tetőpont távolságaként [11], de értelmezik az inflexiók távolságaként Is (14). Ebben az esetben a teljes kanyar közepén levő inflexió tér-
