Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
2. A minták elemzése
A (2.42) összefüggés szerint Fto) = 100— 5 =97,5%. 2 Ehhez a 111. táblázat szerint X/ — 1,960 tartozik. Ezt felhasználva a (2.43) képletből: C„ = +1.9G- ít0,9 =18,94. no Tehát a várható érték 5%-os kockázatú tartománya az (2.44) összefüggés szerint: M(í) «í 763 + 18,9 cm sas 744 cm H- 782 cm. * * * Rátérve a két empirikus középérték közötti eltérés nagy minták alapján történő vizsgálatára, az a tétel, amely alapján tájékozódni lehet afelől, hogy két empirikus középérték egyazon várható érték becslésének tekinthető-e, a következőképpen hangzik: Ha két, £[ és £2 valószínűségi változó várható értéke megegyezik M(í,) = M(í>) (2.45) és szórása D(íi), illetve D(c2), (2.46) úgy az n, illetve m egymástól független és azonos eloszlású elemet tartalmazó mintáikból képzett empirikus középértékük különbsége várható értékű és ti. 1 M(,v , - . = 0 D(f,. Wl) P^2) n m (2.47) (2.48) (2.49) szórású, jó közelítéssel normális eloszlású valószínűségi változó, feltéve, hogy 30 ^ n <C 00 és 30 5^ m <C co. (2.50) A tétel gyakorlati alkalmazásának módja függ attól, hogy az ismert empirikus középértékek birtokában kívánunk-e tájékozódni afelől, hogy a közöttük levő eltérés véletlen jellegű ingadozás eredményének fogható-e fel, vagy pedig a szóban forgó különbség bizonyos p %-os kockázatú tartományát kívánjuk-e meghatározni. Az első esetben a számítás menete a következő: Miután meggyőződtünk arról, hogy mind a két minta egymástól független észlelési eredményeket tartalmaz, s önmagában tekintve mindkettő homogén az ismert adatok, s a I>(íi)«"»(íi), D(f.) « 0M2) 63