Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
álló adatok alapján újabb, a vízjárásra jellemző számértékeket határoztak meg. Az új feldolgozási módok már lehetőséget adtak az adatok eloszlásának a szemléltetésére és a különböző grafikusan meghatározott egyenletekből — az extrapolációt is segítségül véve — már következtethettek a jelenségek ismétlődésére is. A gyakorisági és tartóssági értékek azonban az adatsorok hosszát meghatározó időszak vízjárásától függnek, a múltban lejátszódó jelenségeket rögzítik, tehát nem adhatnak szabatos információt az esemény jövőbeni bekövetkezésére, ismétlődésére. A cél pedig minden esetben éppen az volt, hogy a vízjárás jövőbeni alakulására, a jelenségek ismétlődésére, időtartamára határozzanak meg megbízható számértékéket, öszefüggéseket. E téren nehézséget jelentett, hogy kezdetben még nem ismerték a matematikai statisztika módszereit. Ezért történtek kísérletek újabb és újabb feldolgozási módszerek alkalmazására. Így állt elő az a helyzet, hogy a hidrológiában, a vízgazdálkodási tervezésnél elemi statisztikai úton, grafikus módszerekkel, majd újabban mind gyakrabban matematikai statisztikai módszerekkel meghatározott jellemző számértékek kerülnek alkalmazásra. Természetesen a különböző módszerekkel meghatározott értékek megbízhatósága is más és más. A fejlődés pedig mindjobban követeli, hogy a vízgazdálkodási tervezéshez, a gyakorlati vízgazdálkodási tevékenységhez szubjektív hibáktól mentes, szabatos módszerekkel meghatározott, azonos súlyú, egymással összehasonlítható mennyiségek álljanak rendelkezésre. Ez a követelmény fokozott feladatot jelent a hidrológia számára a folyók vízjárásának jellemzésénél, hiszen még ma is nap, mint nap találkozhatunk a gyakoriság, relatív gyakoriság, tapasztalati valószínűség, tartósság és valószínűség fogalmával, noha legtöbb esetben a különböző fogalmak alatt valamely, a vízjárást jellemző hidrológiai esemény bekövetkezésének valószínűségét értik. Nyilvánvaló, hogy a különböző fogalmakhoz tartozó módszerek alapján meghatározott jellemző számértékek nem hasonlíthatók össze egymással és sok esetben fizikailag sem értelmezhetők. A 100%-os tartósságú vízhozam például a Területi Vízgazdálkodási Keretterv megfogalmazása szerint „ ... az a vízhozam, amelynél kisebb csak vis major esetén fordulhat elő”. Nyilvánvaló, hogy a 100%-os tartósságú vízhozam a tartósságok meghatározásához kiválasztott időszak alatt előfordult legkisebb vízhozamot jelenti, aminél kisebb előfordulhatott a kiválasztott időszak előtt és előfordulhatott a kiválasztott időszak után is. A tartósság különböző értéke tehát csak arra ad felvilágosítást, hogy a jelenség hogyan következett be a múltban, illetve a vizsgált időszak átlagában. Ezek az információk a múlt vízjárásának jellemzésénél rendkívül értékesek ugyan, de nem sokat jelentenek a vízgazdálkodás számára. A vízgazdálkodást ugyanis elsősorban a vízfolyások vízjárásának jövőbeni alakulása érdekli, azt kell tehát jellemezni célszerűen megválasztott paraméterekkel. Tekintettel arra, hogy a folyók vízjárásának múltbeli alakulását hosszúidejű és nagytömegű adatsor rögzíti és — mint többször bizonyították — ezek az adatok véletlen jellegű ingadozást mutatnak; nyilvánvaló, hogy a matematikai statisztika, a valószínűségszámítás szabatos módszereit alkalmazva a vízgazdálkodás igényeit is kielégítő eredményre jutunk. Megkönnyítik a feladat elvégzését a mindjobban elterjedő elektro25 385
