Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
nikus számítógépek is, melyek olyan tömegű adathalmaz gyors és megbízható feldolgozását teszik lehetővé, amire manuális számítással néhány évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett hazánkban. A vízgazdálkodás igényeit, a feldolgozás módszereit és eszközeit figyelembe véve arra kellett tehát törekednünk, hogy a rendelkezésre álló adathalmazból — annak szubjektív hibáktól mentes, szabatos ellenőrzése után — a matematikai statisztika módszereivel határozzuk meg a vízjárást jellemző paramétereket, öszefüggéseket. Ezért tűztük ki célul a folyók vízjárásának statisztikai jellemzéséhez szükséges módszer kidolgozását, s ez a tanulmány az ezzel kapcsolatos első vizsgálatokról kíván összefoglaló képet adni. A VIZSGÁLATOK A vízállások eloszlásának éven belüli változása A vizsgált adatsor A folyók vízjárásának statisztikai jellemzését, pontosabban a vízjárásban mutatkozó statisztikai törvényszerűségek leírását, a leírás módszertani kérdéseinek a tisztázását tűzve ki célul, e vizsgálatokhoz — nyilvánvaló módon — valamilyen megbízható, hosszú ideje észlelő vízmérceállomás adatsorát kellett alapul venni. Ilyen megfontolással választottuk a Duna nagymarosi szelvényét, s fogadtuk el alapként — megfelelő ellenőrzés után — az 1911—1960 közötti évek napi (reggeli) vízállásadatait. A vízállásadatok eloszlása A kitűzött feladat megoldása, azaz a vízjárás statisztikai jellemzése érdekében — magától értetődően — az első, amit el kell végezni az év egyes időpontjaira vonatkozó vízállások eloszlásának a meghatározása, vagyis annak felderítése, hogy az év bizonyos meghatározott időpontjaiban észlelhető vízállások véletlen jeli egű ingadozása milyen eloszlásfüggvény - nyel írható le. Ennek, vagyis az eloszlás típusának és az eloszlásfüggvény paramétereinek az ismeretében kerülhet sor ugyanis csak arra, hogy jellemezzük magát a vízjárást, azaz meghatározzuk azt, hogy a különböző időpontok vízállásainak eloszlása az éven belül milyen törvényszerűség szerint változik. Ezek szerint, ha a vízjárás statisztikai jellemzését kívánjuk elvégezni, az első feladat mindig a több éves adathalmazból az év egyes észlelési időpontjaira (napjaira) vonatkozó vízállások kiválogatása kell legyen. Ezt a munkát elvégezve végeredményként tehát még napi egyszeri észlelés esetén is 365, illetve (a szökőnapokat is figyelembe véve) 366 minta állna a további vizsgálatok alapjaként rendelkezésre. Az alapadatok ilyen jellegű összeválogatása azonban meglehetősen nagy munkát jelent, ha csak az egész feldolgozást nem végezzük elektronikus számológéppel. Más oldalról viszont ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjük, vagyis az egyes időpontokra vonatkozó vízállásadatok eloszlásának az éven belüli változását leírjuk, tulajdonképpen nincs is okvetlenül szükség ilyen sok adatra. Ehhez — mint 386
