Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
nem lehet a vízben. Ezt a szabályt a hasonló méretű és hasonló típusú nyilvántartási szelvények hitelesítésekor, ha a hitelesítést forgóműves sebességmérővel végzik, célszerű máshol is betartani. Ezzel a megoldással azonban a műszer duzzasztó hatásából származó hiba még csak a vízállás leolvasásból, s így a szelvény tényleges mélységének megállapításából küszöbölődik ki. Emellett természetesen a műszer viszonylag nagy méretei miatt a vízhozam meghatározását egyéb szabályos jellegű hibák is terhelik [19]. Ezek közös jellemzője, hogy nagyságuk az azonos módszerrel végzett mérési sorozat eredményeinek elemzéséből nem derülhet ki [20], Az általunk végzett méréssorozat tehát nem alkalmas a vízhozammérés, s így a hitelesítés, szabályos jellegű hibáinak kimutatására. Ezért a kérdéssel a továbbiakban nem is foglalkozunk. Másrészt viszont, már ezen a helyen célszerű megemlítenünk, hogy a vízhozammérés eredményeinek véletlen-jeli egű ingadozása, az általunk végzett mérések körülményei között, elsősorban a műszer típusától és a turbulencia mértékétől függött [20], [38]. így a mérés folyamán felmerülő véletlen-jellegű hibák hatásáról ez a vizsgálat teljesen hű képet ad. A mérési eredmények szóródása A vízhozammérés alkalmával kétféle módon észleltünk vízállást. 22 esetben a szokásos módon, centiméter pontossággal, becsléssel állapítottuk meg, hogy a 2 cm-es osztású mérce melyik része színei a vízzel, 72 esetben viszont a vízállást csuklós mérce segítségével, milliméter pontossággal határoztuk meg. Az utóbbi esetben úgy jártunk el, hogy az utolsó, még szárazon levő 2 cm-es osztástól lefelé mértük az illető osztás és a vízszint közötti különbséget. A vízállás meghatározások különbözősége természetesen a vízhozammeghatározások pontosságára is hatást gyakorolt. A szelvény vízmélységét ugyanis az első esetben csak centiméter, a másodikban pedig már milliméter pontossággal lehetett figyelembe venni. A vízhozamgörbét a milliméter pontosságú vízállás leolvasásával egybekapcsolt 72 mérés alapján szerkesztettük meg. A koordináta síkra felrakott pontok közé becslésszerűen behúztunk egy görbét. Kiszámítottuk a mérési eredmények és az említett görbe közötti különbségek átlagát a A= --1 (Qmi — Qai) = — J A, (f.10.1) n i n i=i értéket, ahol Qmi a mért vízhozamot, Qyi a vízhozamgörbe mérési középvízállásához tartozó vízhozamértéket jelenti. A A ismeretében ezzel az értékkel a vízhozamgörbét, mint merev vonalat a vízhozam-tengely irányában eltoltuk. Ilyen módon előállítottuk te360
