Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
hát azt a végleges görbét, melyhez viszonyítva az eltérések átlaga már zérust ad (Ä — 0). Ezt a vízhozamgörbét az f.10.1. ábra mutatja be. Az ábra kapcsán az első felvetődő kérdés az, hogy van-e esetünkben kapcsolat a mérési eredmények vízhozamgörbe körüli szóródására és a f.10.1. ábra. A milliméter pontosságú vízállásleolvasással egybekötött vízhozammérések alapján szerkesztett vízhozamgörbe mért vízhozam nagysága között. Ennek eldöntése érdekében a At-kre vonatkozó 72 elemű mintát bontsuk fel két egyforma elemszámú részre. Az egyikben helyezkedjenek el azok a mérések, amelyeknél a vízhozam kiegyenlített értéke 40—94 1/s közé, a másikba pedig azok, melyeknél a 95—280 1/s közé esik. Az így nyert két különböző mintát összehasonlítva Szmirnov módszerével azt kapjuk, hogy azok 21%-os, tehát a vizsgálat szempontjából igen nagy valószínűséggel, azonos eloszlásból származnak. Vagyis az adatok szóródása igen nagy valószínűséggel független a vízhozam értékétől. A vízhozamgörbe meghatározásánál elért pontosság elemzése érdekében befejezésként vizsgáljuk meg még a zf; értékek eloszlását is. Az ezzel kapcsolatos számítások arra az eredményre vezettek, hogy az empirikus eloszlásfüggvény igen nagy valószínűséggel közelíthető normális eloszlással. Ennek a jó illeszkedésnek a szemléltetésére ezt az empirikus eloszlás- függvényt és a meegfelelő normális eloszlást az j.10.2 ábrán egymásra rajzolva is bemutatjuk. 361
