Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
262 kezésünkre állnak azok a hidrológiai hasonlóság alapján átvett adatok, melyek segítségével a statisztikai számítás elvégezhető. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy létezik egy a konstans a következő tulajdonságokkal: ha a vízhőfok egy adott időpontban t„j0 és az ezen időpontot követő 24 óra középhőmérséklete t/,i, akkor a vízhőmérséklet O/l Avótrnl It'qcAKK lesz. Természetesen a feltétel csak akkor teljesülhet, ha tv > 0. Fogadjuk el, hogy egy adott időpontban a vízhőmérséklet t„_0 és az ezen időpontot követő napokban a napi középhőmérséklet rendre Lj, h,2 • • •> akkor az alapfeltétel szerint a vízhőmérséklet egy nap múlva: két nap múlva: n nap múlva Tekintettel arra, hogy vagyis megfelelő hosszú megelőző időszakot véve figyelembe, az (1 — a)ntVi0 tart a 0-hoz, tehát a kezdeti vízhőfok értéke a jelenség bekövetkezését már nem befolyásolja. Más szavakkal ez azt jelenti, ha megfelelő időszakból vesszük a megelőző napok léghőmérsékletét, a kezdeti vízhőmérsékleti érték elhanyagolható, a jégjelenség bekövetkezését csupán a léghőmérsékleti összegek befolyásolják, tehát az elméleti vízhőfokot a következőképpen definiálhatjuk: ahol tíj0 jelenti azon nap középhőmérsékletét, melynek végére az elméleti vízhőfokot számítani akarjuk, ty, í/j2l ti,3 ■ ■ ■ az előző 1., 2., stb. nap közép- hőmérsékletét jelenti. Lényegesen egyszerűbb összefüggésre jutunk, ha az (f.3.4) egyenlet mindkét oldalát a-val osztjuk és a értékét nevezzük elméleti léghőmérsékleti összegnek, vagy attól függően, hogy a jégjelenség beállásáról, vagy megszűnéséről van szó, a jelenség bekövetkezéséhez szükséges elméleti negatív, illetve pozitív hőösszegnek. Ebben az esetben az (f.3.4) egyenlet az alábbi végleges formát veszi fel:
