Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

A jégjelenségek alakulása tározóterekben A tiszai vízlépcsők megépítése lényeges módosulást ökoz a Tisza jég­járásában. Ezek a változások elsősorban hidraulikai, morfológiai vonatfco- zásúak, másodsorban a víztér hőháztartási viszonyainak módosulásában jelentkeznek. Bizonyos változást jelent a vízlépcső, illetve annak tározótere a mik­roklímában is, változatlannak tekinthetők azonban a jégjelenségek alaku­lását elsődlegesen befolyásoló éghajlati viszonyok. A jégjelenségek alakulását a duzzasztóművek kiépülése utáni idő­szakra a jelenséget kialakító befolyásoló tényezők ismeretében, azok egy­idejű hatását figyelembe véve, ok és okozati összefüggések alapján kellene meghatározni. A befolyásoló tényezők ismeretének hiánya azonban nem ad lehetőséget arra, hogy ezen az úton számítsuk a tervezés és az üzem számára szükséges jellemző értékeket, ami feladatunk elsődleges célkitű­zését jelenti. Nehezíti a feladat megoldását az is, hogy a tározóterek jégviszonyai­val kapcsolatosan az irodalom is csak általános megállapításokat ad, ezek is inkább minőségi jellegűek. Többnyire azt írják le, hogyan alakult a táro­zóterekben a jégjárás, esetleg közlik a jégjelenségeket kialakító léghőmér­sékleti adatok idősorát, összehasonlítják a duzzasztott és természetes viszo­nyok között kialakuló jégjelenségeket. Az eddigi megfigyelések azt bizonyították — amit a tiszalöki duzzasz­tott térre vonatkozó Student próbával is igazoltunk —, hogy vízfolyások duzzasztott tereiben korábban jelenik meg a jég, hamarabb áll be a duz­zasztott folyószakasz, később következik be a jég megszűnése, megnyúlik a jeges napok időtartama. Megállapítható az is, hogy tározóterekben fajlagosan kevesebb jég képződik, mint természetes körülmények között, ami abból adódik, hogy a tározótér felszínén képződő jégtakaró megakadályozza a felszín alatti jég­képződést. Általános tapasztalatként szűrhető le, hogy duzzasztóművek tározóteréből a jég lebocsátása a tavaszi olvadás, zajlás időszakában csak akkor szükséges, ha a jégtakaró megbontását előidéző árhullám már je­ges árvízveszélyre ad lehetőséget. Kisebb árhullámok esetén legcélszerűbb a jégtakarót a tározótérben hagyni elolvadni, ami egyébként legtöbbször be is következik, mivel a tározóterék jégtakarója jóval később szakad fel, mint a természetes vízfolyásoké. Rendkívül élesen jelentkezik folyami duzzasztóműveknél a j égj árás szabályozásának kérdése, hiszen általában három ellentétes érdek — az energiatermelés, a hajózás és az árvízvédelem — ütközik össze. Érthető tehát, hogy folyami duzzasztóműveknél különösen jelentős a jég járás elő­rejelzése, a jég kezelésével és lebocsátásával kapcsolatos utasítás összeállí­tása, hiszen az előbb említett három ellentétes érdek miatt esetleg előálló helytelen kezelés magát a művet is veszélyeztetheti. Érthető tehát, hogy folyami duzzasztóművek létesítésénél 'különleges gonddal vizsgálják a jég­járás várható alákulását. Ismeretes, hogy az osztrák erőművek üzemével kapcsolatosan a meg­előző léghőmérséklet és vízhőmérséklet figyelembevételével kísérelték meg 260

Next

/
Thumbnails
Contents