Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

egyöntetűségére jellemző valószínűség 99,8%. Ez pedig azt jelenti, hogy a vizsgált adatsor egyöntetűsége, az elemek eloszlásának azonossága gyakorlatilag bizonyosnak tekinthető.

A javított adatsor alapján további ellenőrzésként megszerkesztettük az f.1.1. ábrán látható új vízállásadatsort és a legkisebb négyzetek módszerével számítottuk a kiegyenlítő egyenest, melynek iránytangense 0-ra adódott. Mindez nemcsak azt bizonyítja, hogy a vízállásadatsorok javítását helyesen végeztük el, valóban egyöntetű adatsort állítottunk elő, hanem azt is, hogy a számítások során alkalmazott alapfeltételek itt valóban azonosak, vagy igen jó közelítéssel megegyeznek a tényleges helyzettel.

Az adatsorok egyöntetűségének vizsgálata természetesen nemcsak vízállásra, hanem bármely hidrológiai elemre elvégezhető, ahol megfelelő hosszú, minimum 60 adatot tartalmazó adatsor áll rendelkezésre.

Végül külön is hangsúlyozni kell, hogy a bemutatott módszernek alapvető jelentősége nem abban áll, hogy számítások alapján az adatsort egyértelműen javítja, hanem abban, hogy különválaszthatok a véletlenjellegű ingadozásokból adódó eltérések az adatsor egyöntetűségét megzavaró egyéb befolyásolási tényezőktől. Pontosan a hidrológiai folyamatok azok, ahol a sok befolyásoló tényező egymásra hatásából adódóan a véletlen jellegű ingadozások tartománya meglehetősen nagy és könnyen elkövethető az a hiba, hogy a véletlen jellegű ingadozásokat grafikus vagy más módszerrel kísérelik meg kiegyenlíteni.

Újból rá kell mutatni azonban arra is, hogy ha az egyöntetűség-vizsgálat alapján valamely adatsorról megállapítható, hogy az elemek nem azonos eloszlásból származnak, nem alkalmazható gépiesen az általunk bemutatott módszer. Minden esetben meg kell ugyanis keresni a véletlen jellegű ingadozások hatását meghaladó eltérések fizikai magyarázatát és csak azok ismeretében válik lehetségessé az adatsorok javítása.

232