Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)

1. Természeti adottságok

14

Rába, Hermád, Sajó, Maros) agyagos kavics és kavics,ezért töb- bé-kevésbé vizáteresztőnek (illetve vizadónak) minősíthető.

1.4 TALASVISZONYOK

A földkéreg legkülső része a talaj. Hegy- és dombvidékeink uralkodó talajtípusai az erdőtalajok, éspedig;

— a sötét szinü lithomorf talajok, amelyek képződésében a talajképző kőzet szabta meg a talajkialakulás feltételeit (Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység felső, meredek erdős területei);- barna erdőtalajok, amelyeken a rajtuk uralkodó erdővegetáció hatásai érvényesültek (a Dunántúli- és az Északi Középhegység felsorolt egységeinek lankásabb,jórészt szántómüvelés alatt álló részein).

1.5 ÉGHAOLAT

A felszini vizek vizsgálatának szerves része a légtérben lejátszódó hidrometeorológiai jelenségek - legalább érintőleges - tárgyalása.

Az éghajlat az egyes elemeinek a leírásával jellemezhető. A következőkben a tárgykörünk szempontjából legfontosabbakat tekintjük át.

1.5.1 Csapadék

Az éghajlat elemei közül a vízgazdálkodásra legközvetlenebb hatása a csapadéknak van.

1.5.1.1 Általában

A csapadék azért is kiemelt jelentőségű, mert a hidrológiai körfolyamat egyik eleme.

A szüntelenül megújuló és az egész földre kiterjedő viz- körforgalom meghatározott időszakban és meghatározott területen megvalósuló részének leírására a vizháztartási (hidrológiai) mérleg szolgál;