Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
1. Természeti adottságok
15 S' = 2 Cq. c, p, AV1, AV2). ahol; ^ Q C P A V, A v.- a vízmérleg mutatója- a természetes lefolyás- a csapadék- a természetes párolgás- az emberi tevékenység hatásától független egyéb összetevők eredője- az emberi tevékenység hatásától függő összetevők eredője. A lehullott csapadéknak tehát csak egy hányada kerül lefolyásra. Anyagunkban röviden foglalkozunk a lefolyási veszteség főbb vonásaival is. A csapadék évi mennyisége általánosságban a tengerszint feletti magassággal nő és a tengerektől mért távolsággal csökken, Főleg az első törvényszerűség jól kitűnik az évi átlagos csapadékösszeg Cl9°l - 1950) térképéről Cl. ábra). Az évi mennyiség tág határok között ingadozik Caz átlaghoz viszonyítva kb. 150 és 55 % között). A csapadék éven belüli járására a kora nyári Cjúniusi) maximum és a téli minimum Cjanuari) a jellemző. Az április-szeptemberi nyári félévben az évi összegnek mintegy 60 %-a , mig az október-márciusi téli félévben 40 %-a hullik, Felszini lefolyásban ez az eltérés még nagyobb, hiszen a téli félévben hullott és hó alakjában tározódott csapadék is részben a nyári félévben folyik le. A nyári szárazság jellemezhető azzal, hogy májusban, júliusban és augusztusban átlag minden harmadik évben van 12 napot, és július—augusztusban minden tizedik évben 20 napot meghaladó szárazság. A legalább 1 mm csapadéké napok évi átlagos száma 80-110 között, a legalább 10 mm csapadékúaké 10-40 között változik. 1.5.1.2 Nagy-csapadékok A hosszú időtartamú, több napos nagy csapadékok elsősorban az ár- és belvizképződés szempontjából érdekesek (Goda l,.