Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

mély fúrt kút volt. Ez utóbbiak egyikének nyugalmi szintje sem érte el a terepszintet és a kutak közt „egy sincs, amelyet (vizét) chemiai szempontból élvezeti célokra alkalmasnak lehetne tartani" olvasható a város 3326—39/1895. sz. jelentésében [96]. Ez adott okot egy nagyobb mélységű kút létesítésére, célul tűzve, „hogy mélyfúrás által a víz a földszín fölé felvezettessék és fölemelkedjék önmaga erejéből, de ha a város területének egyrészt geológiai, másrészt orográfiai fekvésénél fogva ilyen felszálló vizű artézi kút nem sikerülne, a cél elértnek tekinthető, ha 300 méter mélységig oly tetemes mennyiségű és kitűnő, az alföldi artézi kutakéhoz hasonló minőségű víz beszerezhető", — ahogy a szerződés 2.2 pontja kívánja. A kút el is készült a város III. tizedében fekvő Gyenes téren. A szerződés betekintést nyújt mindkét fél alaposságába. „A fúrás 300 m mélységig 47 frt/m-es egységárral készül 315 mm átmérőjű kezdő vaslemezcsővel. Ha a mélység 300—400 m közé esik — mondja a szerződés — az egységár 57 frt/m, melyhez esetleg, a vörösfenyőcső beépítése esetén, még 8 frt-ot kér méterenként a kivitelező. Esetleges elszerencsétlenedett fúrás helyett a kivitelező egy másik fúrást köteles saját költségére lemélyíteni!' '. kép. A Fővám-téri híd alapozásához végzett egyik fúrás 1894. november 1-én