Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

38. kép. Fúróhajó a Balatonon (Cholnoky Jenő rajza) (A csónak makettje a „Zsigmondy Vilmos Emlékszobá'-ban látható) A szerződés kiterjedt a furadékmmta-vételre is az alábbiak szerint (11 pont): „vállalkozó az átfúrt rétegek próbáinak egy-egy példányát és a munka befejezte után egy fúrási szelvényt díjtalanul tartozik a városnak szolgáltatni; továbbá a magyar kir. Földtani Intézetnek leendő megküldése céljából még egy-egy fúrópróbát, különösen pedig az esetleg napfényre kerülő kagylóknak, csigáknak a mélység pontos megjelölése mellett gondos összegyűjtését eszközölni, s ezeket a városnak a fúrás befejezte után átadni". Intézkedett a szerződés műszaki ellenőr kijelöléséről is, valamint a belügyminisztériumtól szakértő kijelöléséről, aki a felmerülő vitás esetekben döntést hoz. Zsigmondy tevékenységének külön körét jelentik a szénkutató fúrások. A legelsőt 1890-ben mélyítette a nógrádmegyei Mátra no vakon, hossza 62,84 m volt [50]. Nagyobb jelentőségűek voltak az 1895—96. évi vértessomlói fúrások. A Max Brodmann — a Traifailer Kohlenbergbau A. G. tokodi bányamérnökségének volt vezetője, — által kijelölt fúrásokat három, később még két fúróberendezés üzembeállításával Zsigmondy Béla végezte 1895. június 19-től. Mivel a III. sz. fúrás az eocén rétegsorban széntelepet talált, ezt a fúrást 128,2 m-ben 1896. február 23-án befejezték. Zsigmondy Béla ezen a területen 6 fúrást mélyített le 915,11 m összhosszban [97]. A fúrótechnikusok Halle an der Saaleben 1895. szeptember 26—29. között megtartott IX. Vándorgyűlésen a következő találkozó helyéül — tekintettel a magyarországi ezredéves kiállításra — Budapestet választották. A X. Vándorgyűlést 1896. szeptember 22—24. között tartották, a 30 hazai