Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

36. kép. A Fővám-téri híd alapozásához végzett egyik fúrás 1894. november 1-én [93] 1894. július 25. és 1895. szeptember 4-e között került sor a tófenék lerakódásainak tanulmányozására. E célból Zsigmondy Karafiáth Tivadarral egy fúróhajót tervezett, amelyet Balatonlellén, egy Komáromból odaszármazott hajókovács készített el. A hajó Cholnoky Jenő leírása szerint [94] „... valami vasaló alakú deszkára emlékeztetett. Lapos feneke volt, függőleges, — 1,5 m magas — oldalfalai, lapos teteje, de a hajó farán négyszög alakú beöblösödés volt, ebbe eresztettük le a talajfúrót. A beöblösödés fölött állt a három gerendából álló — 8 méter magas — fúróállvány. Kis fapeckek segítségével, mint a létrán, fel lehetett menni a tetejébe, ott volt egy vízszintes deszka, ez alatt a fúrót tartó csiga. A hajó belsejében voltak a csövek meg a fúró vasai (különféle dobfúrók)" (38. kép). A hajó mozgatására kis petróleummotoros csónak szolgált, amelyet Csonka János, a műegyetem gépészmérnöki kara műhelyének vezetője készített. Ez volt az első motorcsónak az országban [95]. A fúrási munkák elvégzésére balatonkövesdi halászembereket tanított be Lóczy, akik Vas János motor-hajó vezető vezérlete alatt dolgoztak. A furóhajóval Lóczyék 14 helyen végeztek fúrást, a VIII. számú fúrásponton, az aszófői sarokban, a tó közép vízszintjétől számított 24,25 m mélységig [94]. Visszatérve a Zsigmondy-cég kútfúró tevékenységére a Kecskemét városával 1895ben kötött szerződést kell ismertetnünk. A városban ekkor hat ásott kút és 17, átlag 35 m