Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)

társat talált. A későbbi elemzéseknek és irodalmi munkásságának az lett az eredménye, hogy az Alföldön fúrni szándékolt artézi kutak ügyében őt is többször megbízták előzetes szakvéleményadással. Igy Halaváts Gyula lett az első magyar bányamérnök-geológus, aki az alföldi artézi kutak létesítésének földtani vonatkozásában úttörő szerepet vállalva, kilépett a korábban leginkább a felszíni képződményekre korlátozott szemléletből, a mélység felé irányította figyelmét. Nemcsak lito-, hanem biosztratigráfiai szempontból is vizsgálta a negyedkori és fiatalabb harmadidőszaki képződményeket [75]. 1886 őszén, az országház megépítése előtt, a városi végrehajtó bizottság az épület rendkívüli méreteire és az alapnak ebből származó megterhelésére tekintettel, továbbá a Duna közelsége miatt talajvizsgálatot végeztetett. Az e célból kiásott 13 próbagödörrel azonban nem lehetett elég mélyre lehatolni, még kevésbé a talaj rétegzését és az egyes rétegek lejtésviszonyait elegendő biztonsággal meghatározni. A bizottság tehát talajfúrások végrehajtását rendelte el. A feladat elvégzésére Zsigmondy Béla kapott megbízást, aki 1881 és 1885 közt már 36 talajkutató fúrást végzett, - ebből 26-ot Cernavodán 820,05 m együttes hosszban. Az országházi 18 próbafúrás elvégzéséről Zsigmondy 1887. január 20-án kelt jelentésében számolt be ,,Az Állandó Országház tekintetes Építési Végrehajtó Bizottságának" [76]. 23. kép. Zsigmondy vilmos 1885-ből