Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)

Béla úrral, az általa bemutatott feltételek mellett állíttassék elő, s a városi tanács Zsigmondy Béla úrral a szerződést kösse meg és a költségek fedezéséről intézkedjék" [731. A kút fúrását október 18-án kezdték meg. A városi tanács először 1888. december 20-án adott helyt Zsigmondy továbbfuratás iránti kérelmének, majd 1890. november 26án hozzájárult az 1000 m-ig való továbbmélyítéshez (9724/1890. sz.). A fúrás végül is 837 m mélységig hatolt le, de a városnak nem lett ,,ugrókút"-ja: a víz tükre 3,60 m-nyire maradt a felszín alatt. A továbbiakban Zsigmondy ajánlatot tett arra, hogy az artézi kút „csövezetének kimetszésével" megkísérli a már megfúrt kútnak jóvizű szivattyús kúttá alakítását. A városi tanács azzal adott erre megbízást, hogy amennyiben jó, s bővizű szivattyús kút létesítése sikerülne, a víz a Kereskedelmi Akadémia előtti legalkalmasabb helyen felállítandó medencébe vezetve szolgálja a közönséget [73]. A debreceni fúrás ugyan nem érte el célját, mégis eredményesnek kellett tekinteni, mert ebben az időben az Alföld legmélyebb fúrása volt, és geológiai szempontból az Alföld kőzetviszonyaira vonatkozóan nagyon sok kérdésre adott választ. Az 1886. évre esett az „Országos Közegészségügyi Egyesület" megalakítása, amit az előző évi országos kiállítás alkalmával Budapesten tartott orvosi kongresszuson határoztak el. A november 26-ára összehívott első közgyűlésen három szakosztályt (orvosi, természettudományi, valamint technikai és közigazgatási szakosztály) alakítottak. A technikai szakosztály választmányi tagjai közt találjuk Zsigmondy Vilmost és Bélát is. Már előzőleg, az egyesület 1886 májusi ülésén hangzott el dr. Lóczy Lajosnak, a Földtani Intézet igazgatójának előadása „Az artézi kutakról", amelyben a nagy magyar medencében létesíthető artézi kutak készítéséről számolt be. Rámutatott, hogy a Zsigmondy Vilmos ismeretes ,.Emlékirata"-ának megírása óta eltelt 15 év alatt az Alföld közepén 56 artézi kút készült, és az előadás idején további hat helyen folyt fúrás. „Mi sem dicséri jobban a sikert — mondotta — mint hogy az annyira konzervatív magyar nép a legtöbb alföldi városban és községben jelenleg artézi kút után áhítozik". Ennél szebb eredményt nem is kívánhatott volna magának Zsigmondy Vilmos, midőn emlékiratát megírta [74]. Zsigmondy Vilmos és Béla munkáik során mindig gondosan összeállították és átadták feldolgozásra a Földtani Intézetnek a felszínre került furadékanyagot, és ily módon értékes és becses adatokkal járultak hozzá az ország földtani viszonyainak ismeretéhez. A Földtani Intézetben Halaváts Gyula bányamérnök feladata lett a furadékanyag feldolgozása. Erről jegyezte fel, hogy amikor Zsigmondy Vilmos (23. kép) egy 1885 telén tett látogatása alkalmával az akkor elkészült szentesi artézi kút legmélyebb rétegeiből származó gazdag és kitűnően fenntartott paleontológiái anyaggal lepte meg az intézetet, a minta feldolgozásával Böckh János igazgató őt bízta meg. „Örömmel fogadtam a megbízatást azért, mert alföldi ember létemre mindig érdekelt engem az Alföld" [1]. A szentesi artézi kút anyagának feldolgozását és ismertetését [64] 1886-ban a hódmezővásárhelyi artézi kutak próbáinak és paleontológiái anyagának feldolgozása követte. Az anyagot Zsigmondy Béla ajándékozta az intézetnek, akiben Halaváts kitűnő segítő-