Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VII. Az új vezetés első évei (1876-1882)

Midőn hazánknak az 1878-i párisi „világtárlaton" való részvételét elhatározták, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az egyes szakcsoportok szervezésére az illetékes szakegyesületeket kérte fel. A bányászat és kohászat ügyének az országos központi kiállítási bizottságban való képviseletét ugyanekkor Zsigmondy Vilmosra bízta. A szakterület kiállításának előkészítése a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletre hárult és az ügyek intézője Zsigmondy Béla lett, aki az Egyesületnek 1973 óta volt tagja. A szakmai külön bizottság természetesen teljes erővel azon volt, hogy a magyar bányászat és kohászat vonalán tett előhaladásunkat egyöntetű terv szerint rendezett csoportos kiállítás képviselje méltó módon Parisban [3]. A siker — akár az 1873-as bécsi világkiállításon — most sem maradt el. A nemzetközi bíráló bizottság a Magyarhoni Földtani Társulatot a kiállított ásványtani és bányászati gyűjteményért aranyéremmel, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet ezüstéremmel tüntette ki. Személyi kitüntetésben is részesültek többen. „A bányászat és kohászat műszerei és munkálatai" terén kifejtett tevékenységért ezüst érmet kapott az akkor 30 éves Zsigmondy Béla, míg nagybátyját a „Földmérés, közmunkák és műépítés" terén való sikeres közreműködésért aranyéremmel jutalmazták. Zsigmondy Vilmosnak a kiállítással kapcsolatos fáradozását a francia kormány is méltányolta: a becsületrend lovagkeresztjével tüntették ki. Idehaza „a párisi közkiállítás megrendezésében hasznos szolgálatai és ez alkalommal szerzett érdemei elismeréséül" a királyi tanácsosi címmel ruházták fel [3]. * * * Zsigmondy Béla a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1879. március 1-i egyetemes szakülésén előadást tartott a talajfúrásról. Részletesen tárgyalta a talaj- és a mélyfúrás különböző módozatait: a kötéllel és rudazattal való fúrásmódokat, valamint a gyémántfúrást, különös tekintettel a nagybátyjának vezetése alatt készített hazai fúrásokra. Ismertette a mélyfúrásnál használt eszközöket, velük kapcsolatban újításait és a munkálatokban használt műszereken végzett lényeges módosításait. Végül fejtegette az artézi kutak elméletét és azok sokoldalú alkalmazását [43]. A következő heti egyetemes ülésen a városligeti artézi kút fúrását ismertette, amiről már az előbbiekben szóltunk. Zsigmondy Béla vezetése alatt a Zsigmondy cég mindvégig fő tevékenykedési területén, a kútfúráson kívül, második „profilként" talajkutató fúrásokkal is foglalkozott. A „Zsigmondy-fúrások nyilvántartási könyve" [50] szerint az első ilyen fúrásokat 1878ban a Lipótmezőn, a Tébolyda részére, a következő évben Kelenföldön, a Saxlehner-cég megrendelésére, az örsödi lapályon végezte. Míg az előbbi helyen 6 fúrást mélyített le, addig a kelenföldi területen már 56 fúrás készült. Mélységük 6—8 m volt [56], Az 1879. évi tiszai árvíz által rombadöntött Szeged rekonstrukciójának első lépése a városrendezési terv elkészítése volt. Ezzel kapcsolatban a város talajviszonyainak „tanulmányozhatása" céljából az újjáépítés királyi biztosa, gróf Tisza Lajos Lechner Lajosnak, a királyi biztosság műszaki osztálya vezetőjének javaslatára talajfúrásokat rendelt el. Lechner „az eszközlendő talajfúrások" érdekében Zsigmondy Vilmossal október 27. és 28-án folytatott helyszíni tárgyalásai alapján a munka elvégzésére Zsigmondy Béla kapott megbízást.