Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VII. Az új vezetés első évei (1876-1882)

17. kép. A szegedi fúrások helyszínrajza A december 4-én elkezdett „talajkémlelés"-hez egyszerű, 80—85 cm hosszú, 10 cm átmérőjű félhenger alakú ún. kanálfúrót használtak, amely alsó végén ferdén el volt metszve, a felső része pedig csavarmenettel ellátva a rudazathoz való csatlakoztatás céljából. 1880. április 15-ig összesen 63 helyen vettek talajmintát {17. kép). A fúrások együttes hossza 1073 m-re rúgott. Ilyen tudományos alaposságú talajvizsgálatra Magyarországon még nem volt példa, és eredményei mind a híd, mind a rakpart alapozása szempontjából különösen hasznosnak bizonyultak. A munkálatokat Kuklay Béla, a szegedi kir. biztossághoz kirendelt kir. segédmérnök irányította, aki a fúrási adatokat fel is dolgozta és közreadta [57]. 1876 és 1882 közt a hazai kutakon kívül külföldön az alábbi helyeken fúrt kutat Zsigmondy Béla: — Schwechatban (Ausztria) a Dreher-cég részére egy 54,78 m mély kutat, — Altenburgban (Ausztria) a Deutsch-cég részére egy 100,17 m mélyet és