Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VII. Az új vezetés első évei (1876-1882)

A legvérmesebb reménységeket is felülmúló városligeti artézi kútfúrásnak fényes példája még a távolabbi körökre is nagy hatással volt. Különösen erős vágyat ébresztett a magyar Alföld községeinek, kivált az alföldi várasoknak lakóiban, akik távol minden eleven vízértől az egészségtelen, sőt sok esetben fertőzött talajvíz minden kárhozatát nyögték. E téren Hódmezővásárhelyé a kezdeményezés érdeme, ahol a jó ivóvíz hiánya, különösen a belvárosi részen, nagyon is érezhető volt. Hódmezővásárhely volt az első alföldi város, mely „közegészségügye megjavítására nyilvános közhasználatra szánt artézi kút furatásá"-t határozta el. A Bürgermeister Antal pesti kútásó által 1860-ban megkezdett és hosszú pereskedés után 1865ben befejezett 126,4 m-es fúrás eredménytelensége után a városi törvényhatósági bizottság 1878, március 12-i ülésén került ismét szőnyegre a kút ügye. Az ülés jegyzőkönyvében többek között az alábbiak olvashatók: ,,Miután a közönségnek egy jó és bő vizű kútra múlhatatlanul szüksége van, megbJzatik a városi tanács, hogy a kijelölt bizottsági tagoknak, mint küldötteknek közreműködésével Zsigmondy Béla bányamérnökkel (gépészmérnök volt: A szerző) kössön egyezséget a piacztérnek valamely alkalmas pontján leendő kút fúrására és előállítására nézve". Zsigmondy elvállalta a munkát, az egyezséget megkötötték, és két évi folyamatos munka eredményeként 1880. május28-án átadta a kutat a város elöljáróságának (16. kép). A 197,84 m mély kútból percenként 65 liter, 19 °C-os, teljesen tiszta, közegészségügyi szempontból kifogástalan víz ömlött ki [54, 55]. 16. kép. A hódmezővásárhelyi első artézi közkút (fotó: Halaváts Gyula)