Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VII. Az új vezetés első évei (1876-1882)

VII. Az új vezetés első évei (1876—1882) Mikor Zsigmondy Vilmos 1876-ban átadta vállalatát unokaöccsének — munkái régóta főrészesének és a fúrások végrehajtásában jobb kezének, — 55 éves és az egyik szemére vak volt. Az általa előkészített feladatok végrehajtása és a megkeresések megválaszolása most már a 28 éves Zsigmondy Bélára várt, aki éppen abban az időben kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés indult az artézi kutak iránt. Működési területét az Alföldre helyezte át, annál is inkább, mivel a városligeti kút fényes sikere felébresztette a sok csalódás következtében elaludt érdeklődést az artézi kutak fúrása iránt. Zsigmondy Béla az első, 43,58 m-es fúrást a Pest megyei Káva községben Puky Mártonná birtokán mélyítette, majd nagybátyjának a szepességi ásványforrások megvizsgálását követő, Gánócról (ma Gánovce) adott szakvéleménye és Korponay Aaoston meqrendelése alapján a fürdőtelepen létesített egy 181,77 m mély kutat. Az 1877. március 19-én elkezdett munkát 1880. január 17-én végezte be [50]. Sorrendben, 1877. április 28-.i kezdéssel, a herceghalmi artézi kút készítése következett a major főterén. A két év múlva 251,7 m mélységben befejezett kút vízszintje 11 m-rel maradt a felszín alatt, hozama azonban annyi volt, hogy nemcsak a majort és környékét látta el jó ivóvízzel, hanem a gazdaság egyéb szükségleteit is kielégítette [50]. Még folyt a herceghalmi és gánóci fúrás, mikor a Tiszavidéki Vaspálya Társaság kereste meg Zsigmondy Bélát azzal, hogy rendezze az élénk forgalmú püspökladányi állomáson a felette fontos vízkérdést: készítsen az indóházhoz olyan kutat, mely a mozdonyok számára elegendő tápvizet és jó ivóvizet képes szolgáltatni. „Püspök-Ladány a víz-kérdés vonatkozásában nincs jobb helyzetben, mint a magyar Alföld számos vidéke... a szükséges vízmennyiséget az alluviális iszapból, homokos iszapból vagy finom homokból, mint talajvizet, csak nagyon nehezen lehet kinyerni. A víz minősége szomorú képet mutat. Az állandó vízkémiai alkotók és a keménység olyan abnormálisan nagyok, hogy bizonyára csodálkoznunk kell, hogy a nagyapák, apák és gyermekek emellett még olyan egészségesen tudnak élni" írta Karafiáth Tivadar a Chemiker- und Techniker-Zeitung-ban [52]. Mivel Zsigmondy nem ismerte a várható talajviszonyokat, még ugyanazon évben egy kisméretű próbafúrást végzett. A fúrással részben a „fiatalabb képződmények alatt a következő pontos ismeretére nézve" kapott választ, részben 88,8 m-ben, csekély menynyiségű vizet is talált. A próbafúrás alapján 1878. április havában megkezdett fúrást végül is 1879. augusztus 30-án 209,51 m-es mélységben fejezte be. A kút a 190 mm belvilágú csövön keresztül a talajvízszint magasságában napi 130 000 liter tiszta és egészséges, 21,6 °C-os vizet termelt csekély mennyiségű gázzal [53].