Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VI. A városligeti artézi kút

VI. A városligeti artézi kút 1866. december 12-én a Földtani Társulat szakülésén Zsigmondy Vilmos Buda és Pest földtani viszonyairól értekezett „kiváltképpen annak hévforrásaira vonatkozóan". Kifejtette, hogy a Városligetben hévforrás nyitható, mert „a kiscelli tályag alatti rati dolomitban összegyülemlő víz annak repedései- s üregeinél fogva egy víztartó kőzet szerepét viszi. Ezen víztartó főlejtje Kelet, azaz Pest felé van irányozva; a budai hévizek egy éjszakról délre húzódó repedésen szállnak fel belőle. Ettől a fő repedéstől Kelet felé a víztartó hévvizei márcsak mesterséges nyílásokon szállnak a felszínre, mégpedig minél keletibb ponton, annál nagyobb mélységből ugyan, de annál magasabb hőfokkal is" [44]. Ez, a földtani szerkezet helyes felismerésére alapított tétel volt a városligeti kútfúrás tervének kiindulási pontja. Miután 1867-ben a margitszigeti kútfúrás sikere bebizonyította az elmélet helytállóságát, Zsigmondy ajánlatot tett a fővárosnak a Városligetben