Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IV. Az útmutatás kora

Az időszakosan feltörő forrásra vonatkozó elméleteket és a helyi tapasztalatokat a fúrást vezető Zsigmondy Béla ismertette „A ránkherlányi artézi szökőkút" című cikkében [36]. Többek között az alábbiakat írta: „a ránk-herlányi időszakos szökőkútnak szakadozottságát csupán a víz és a fejlődő gázok közötti aránytalanságnak tulajdoníthatjuk, mert ha csak éppen annyi van, vagy ha kevesebb szénsav fejlődnék, mint amennyit a kiömlő víz mindenek tekintetébe vétele mellett elnyelni képes, akkor mindig újabb és újabb vízrészek jönnek a szénsavval érintkezésbe, belőlük csak keveset nyelhetnének el és nem is bocsátanak el a szénsavat útközben." A ránkherlányi fúrás az általánosan ismert szakaszos (intermittáló) artézi szökőforrások sorát nyitotta meg, amelyeknek a dúsan feltóduló szénsavgáz a felhajtó tényezője. A ránkherlányi „csodakút" különleges turisztikai látvány még ma is...