Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)
IV. Az útmutatás kora
A mintaszerű kút valósággal lázba ejtette nemcsak a hazai köröket, hanem az osztrák szakközönséget is. A felszökő vizű artézi hévforrás még a hasonló természetű (németországi) nauheimit is felülmúlta. Hauer Ferenc egy magánlevelében így írt: „Meg kell vallanom, hogy a hatalmas ugró terma káprázatos jelenségét leplezetlenül bámulom. Tudományos és gyakorlati szempontból ez idő szerint elegendőképpen még fel sem fogható a műved, de a dolog annyira új, hogy aligha várható szélesebb körben való teljes méltánylása" [28]. A margitszigeti munka újabb gazdag tapasztalatokat nyújtott Zsigmondy számára. Nem kerülte el figyelmét a vízkőlerakódás sem. Anyaga, véleménye szerint megegyezik a Gellérthegytől Pomázig nyomozható édesvízi mészkővel. A fúrólyuk hőmérsékletének változását sajátos módon a furadékmintákon végzett mérésekkel igyekezett 8. kép. Ferenc József császár nyomon követni [24]. 3 Margitszigeti kútnál 1868. május 13. A két sikeres artézi kút fúrása után itthon és külföldön ismertté vált Zsigmondy Vilmos neve. Sorzatosan fordultak hozzá szakvéleményért artézi kutak fúrásával kapcsolatban.. 1867-ben a jászapáti gőzmalom részére 37,51 m-es kutat mélyített le. A kútból nem egészen a felszínig emelkedő vízoszlop „méJyszivattyúztatás" után naponta 36 500 liter vizet adott [29]. József főherceg alcsúti kastélya kertjének kiszáradt tavát egy artézi kút készítésével remélte felújítani. Zsigmondy az 1866. év végén tartott helyszíni szemle és a földtani viszonyok tanulmányozása után kijelentette, ,,hogy a víznek azon feszereje, mely egy artézi kút előállításához szükséges, a jelen esetben is alig hiányzik", továbbá „a kút eredménye a kívánt valószínűséggel remélhető". A fúrás helyét József főherceg a kastély előtti lejtőn jelölte ki. A munkát 1867. július 18-án kezdte meg Zsigmondy. A felső két réteg kizárására vörösfenyő béléscsövet épített be, majd 7"-es szelvényben lemélyített szakaszban 58,8 m-ig 6 1 U"-es belső átmérőjű vascsövet használt. 134,68 m-ig folytatott továbbmélyítés után az agyagomlások elkerülésére b 1 1 2 "-es vaslemezcsövet építettek be. A végső szakaszban a fúrólyuk átmérője a 184,38 m-es talpig 4 3 / 4 " volt. A felszálló vizet a cerithiumos mészkő után kapták meg a mediterrán kavicsból. A kutat 5,67 m (három öl) magasságig csövezték fel. A kútból két öl magasságban kivett víz mennyisége 8200 l/d, hőmérséklete 15,7 °C volt. A munkálatokat a sok közbejött nehézség miatt csak 1870. április 25-én fejezték be. A fúrás igazolta Zsigmondy nézetét, mely szerint „felszálló artézi kút még oly helyütt is előállítható, ahol a földalatti víztartónak beszivárgási tere a kilátásba vett
