Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IV. Az útmutatás kora

7. kép. A Szent Margitszigeti artézi kút legelső képe 1868-ból gitszigeten létesítendő kútra vonatkozóan. A főherceg elfogadta a tervet, és a Szent Margit sziget felső végén a javasolt helyen az előkészületi munkák után, „miután felépíté a szigeten azt a tornyos gyertya alkotmányt", amelyről a Pesti Hírlap írt [27], 1866. december 21-én megkezdte a fúrást. A három szökővizet adó rétegen is áthatoló 118,58 m mély fúrást 1867. május 13-án fejezte be. Zsigmondy ezután a lyukat 14,5 cm átmérőjű vörösfenyő „csövezettel" látta el és a vizet e csőbe fogta be. Erről a fúrásról a „Mittheilungen über die Bohrtermen zu Harkány, der Margaretheninsel..." című, 1873-ban kelt művében [26] a következőket írja: „A 62°3' mélységű fúrólyukból feltörő 35°R (43,8 °C) hőmérsékletű víz mennyisége két láb (0,632 m) magasságban a terep felett, pár nappal a kitörés után pontosan megméretvén kitett 24 óránként 180 000 köblábat (5688 m

3

). A hévíz emelkedése a sziget terepszintje fölé meghaladja valamivel az 5 ölet (9,5 m) mert ilyen hosszúságú csövezet feltétetvén az elszigetelő csőre, annak felső nyílásából még mindig kifolyt a víz" (7. kép). „A víz tiszta volt, íz és szagmentes... a kiscelli agyag alatti mészmárgából termelődött".