Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

II. A mélyfúrás helyzete Európában

B A metszet <G> mélyfúrásokhoz. ( 1841, Grenelle 548 m; 1847, Neusalzwerk 697 m; 1848, Mondorf 736 m; 1866, Rochefort 856 m; 1871, Sperenberg 1271 m; 1878, Lieth 1338 m). A XIX. sz. negyvenes éveiben a váltóolló különböző változatai jelentek meg. K. G. Kind ,,szabadonejtő készüléke" < 1843) után az eszközt 1847-ben K. L. Fabian ún. „szalajtókészülék"-e tökéletesítette [16J. A fejlődés ezen fokáig a fúrótechnikusok figyelme a kőzetbontás módozataira irányult. A furadék eltávolítása a fúrólyukból még a hagyományos módon történt. A XIX. század legnagyobb vívmánya a fúrástechnika terén az öblítő-rendszerű fúrási módszer bevezetése volt, ami a francia M. Fauvelle nevéhez fűződik. B B metszet 4. kép. Karl von Oeynhausen váltóollója (a—b metszet, c—d metszet) (Másolat az első publikálásából) Fauvelle a fúrólyukat vízsugár segítségével tisztította meg. a kőzettörmeléktől, és 1845-ben öblítéses forgófúrással 23 nap alatt — 140 óra tiszta fúrási idővel — 170 m-re fúrt le. A korábban elérhetetlen 1,2 m/h sebesség az akkori felkészültséggel rendkívüli teljesítmény volt. (Meg kell azonban itt jegyezni, hogy az öblítéses fúrás feltalálójának az angol Beart tekinthető (5. kép), Fauvelle az első sikeres alkalmazója volt [17]). A rendszerről maga Fauvelle 1846-ban „Módszer az artézi kutak fúrására iszapkanál használata nélkül" címmel számolt be. Munkáját a philadelphiai Franklin Intézetben is bemutatták [18]. A „Bányatan"-ban megemlített szerzők közül még A. H. Beerről, a pfibrami csász. és kir. bányaiskola tanáráról kell megemlékezni, akinek keze alól 1858-ban „Erdbohrkunde" címmel a kor legbővebb és legrészletesebb kézikönyve került ki [8]. Zsigmondy Vilmos selmeci évei alatt alakult ki az a baráti kör, amelynek mindketten tagjai voltak, és Zsigmondy egész életében ápolta a barátságot. Beer könyvének előszavában megemlíti, hogy fúrásról különböző folyóiratokban és kiadványokban számtalan értekezés jelent ugyan meg, azonban a „kor követelményeinek megfelelő szisztematikus fúrási tankönyvet" kell adni az érdeklődök kezébe. Az anyagot 380 oldalon keresztül tárgyalja és 371 ábrával szemlélteti. Megemlítendő még a felsoroltakon kívül dr. Cari Hartmann bánya- és kohómérnöknek 1843ban kiadott „Practische Anleitung zur Anlage und Benutzung gegrabener und artesischer Brunnen" című könyve, a maga idejében az idevágó irodalom egyik kiemelkedő müve. 1859-ben harmadik, bővített kiadása jelent meg [19]. Abban, hogy a fúrástechnika fejlődése a század első feléhez viszonyítva oly gyors és eredményes volt, az alábbi tényezőknek volt szerepük [14]: 1. Általános műszaki fejlődés, elsősorban a munkagépek terén. A század közepén megjelenik — előbb lokomotív kivitelben — a gőzgép, amely általános jelentősége mellett különösen a munkagépek hajtásában játszott nagy szerepet. Nélküle a a mélyfúrási szakma továbbra is kezdetleges állapotban maradt volna. 2. A kohászat fejlődésével jó minőségű anyagokat, elsősorban acélt sikerült kifogástalan állapotban előállítani.