Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
5. Dr. Deák Antal András: Vásárhelyi Pál és Pietro Paleocapa Tisza-szabályozási terve
5. VÁSÁRHELYI PÁL ÉS PIETRO PALEOCAPA TISZA-SZABÁLYOZÁSI TERVE A töltésvonalak egymástól való távolságát illetően viszont fordított a helyzet: a két elgondolás között nagyobb a különbség, mint amit a számok mutatnak"1 Ha figyelembe vesszük ugyanis, hogy PALEOCAPA a minimum-távolságot 200 öllel nagyobbra veszi, mint Vásárhelyi, és általában 500-800 ölet engedélyez, valamint azt a tényt, hogy a "gyakori és nagy kanyarok"-kal terhelt részeken - melyek az általa betervezett jóval kevesebb átvágás miatt a folyó jelentős szakaszára kiterjednek -, 1 000 ölnyi töltéstávolságot kíván meg, akkor a hullámtérnek átengedett terület nagysága nála már határozottan nagyobb, mint Vásárhelyinél Kinek volt igaza? Sokszor feltették a kérdést azóta is. Ha diplomatikusan akarnánk válaszolni, azt mondhatjuk, hogy mindkét terv jó volt Mindkettő mögött alapos szaktudás és felelősségtudatból fakadó gondosság húzódik meg. Mivel pedig VÁSÁRHELYI is és PALEOCAPA is többször utal arra, hogy a folyó életébe való egy-egy komolyabb beavatkozást követően a gyakorlat fogja megmutatni, mi legyen a következő lépés, joggal tételezhetjük fel, hogy ha bármelyik terv-készítő a munkák vezetője lehetett volna, időközben számos esetben módosította volna eredeti elképzelését, 150 év távlatából, és a megvalósult Tisza-szabályozás tapasztalatainak birtokában azonban adhatunk a feltett kérdésre egyenes választ is: a folyó felső szakaszán kár volt a víz sebességét VÁSÁRHELYI szemléletét követve számos átvágással még fokozni, tehát ebben PALEOCAPA járt közelebb az igazsághoz, egyébként pedig a VÁSÁRHELYI-féle koncepcióhoz közeli felfogásban megvalósult szabályozás VÁSÁRHELYIT - miként azt PALEOCAPA jövendölte -, nem cáfolta meg. Végezetül még két szempont alapján is szembesíthetjük egymással a két tervet:- Ha VÁSÁRHELYI korának gazdasági és társadalmi szemléletét elfogadjuk, akkor Vásárhelyi tervét kell jobbnak ítélnünk, hiszen több területet mentett meg a mezőgazdaság számára, és a hajózó út lerövidítésével a hajózást is jobban szolgálta- Ha viszont a mai kor szemlélete alapján vonunk mérleget - ami természetesen történelmietlen magatartás -, akkor valószínűleg sokan PALEOCAPA terve mellett voksolnának, mivel az a tágabb hullámtérben a botanikai, zoológiái és ornitológiái ritkaságoknak - bárót kizárólag hidrometriai és gazdasági szempontok vezérelték - nagyobb életteret hagyott volna 5.2.6. A Tisza-szabályozás mérlege A Tisza-szabályozást 1908-ban gyakorlatilag befejezettnek tekinthetjük, bár voltaképpen a mai napig sem zárult le A lényeges munkálatokhoz irányelvül szolgáltak a fent elemzett kiváló tervek, de gazdasági, birtokosi és egyéb helyi érdekek számos esetben hibás kompromisszumok okai lettek, amik az energikus és megalkuvásra kevésbé hajlamos VÁSÁRHELYI irányításával elkerülhetők lettek volna. Az elkövetett hibákat - melyeket később kijavítottak -, és a megvalósítás során megjárt néhány vargabetűt nem számítva a szabályozás nagy müvét sikeresnek mondhatjuk, hiszen a Tisza árvize azóta sem pusztított az Alföldön Ettől függetlenül manapság környezet- és természetvédelmi ihletésű elképzelések születnek, melyek a Tisza-szabályozását elhibázottnak tekintik. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a kérdésben döntőbírók legyünk Csupán néhány megjegyzést fogalmazunk meg annak érdekében, hogy az olvasó könnyebben alakíthassa ki saját véleményét- A Tisza-szabályozás a kor szülötte, akár a gőzgép vagy a kapitalizálódás. Amint történelmietlen lenne számon kérni a kor konstruktőrein, miért nem környezetbarát villanymozdonyokat terveztek, ugyanígy helytelen lenne a mai környezet- és természetvédelmi szempontok alapján ítéletet mondani Vásárhelyi és mérnöktársai munkája felett.- Az Alföld valóban szárazabb lett. Ez a szabályozások szükségszerű következménye, mellyel a kor mérnökei számoltak is. Még mielőtt ugyanis a Tisza szabályozásához láttak volna, világosan megfogalmazták, hogy a munkálatok célja nemcsak annak megoldása, hogy a Tisza árjait gátak közé szorítsák, hanem az is, hogy ahol sok víz van. onnét elvezessék azt. ahol pedig nélkülözik, odavigyék. Jól tükrözi PALEOCAPA egyik mondata, mennyire levegőben voltak ezek a szempontok: "Végre helyesnek láttam valamit szólni az állandó mocsárok kiszárításárul, s a földmivelésnek öntözés általi tökélyesitésérül, mellynek kívánása a legfelvilágosultabb földbirtokosok közt közönségessé vált"": Mindent azonban nem lehetett egyszerre elvégezni. Ennek nemcsak pénzügyi, hanem logikai akadályai is voltak. Ismét PALEOCAPÁT idézzük: "A követendő rend pedig ez lenne: legelsőben a kiöntéseket meggátolni: azután a földtért saját megfeneklő vizeitül megszabaditni; végre öntözési s más ipari haszonvételre fordítni a folyamokat, menyekkel a természet az országot meggazdagította Ezek olly munkálatok, mellyeket nem csak lehet külön-külön egyenként, hanem csak úgy is kell venni munkába; mert lehetetlen valamellyiket közülök jól intézni, ha az előbbiek következményei nem láthatók. Szükség tehát most, s még pedig azonnal, minden gondot és munkát az elsőre fordítani, s teljességgel ki nem terjeszkedni előre a másik kettőre nem csak a 112 Dr.Domokos Miklós úgy véli, hogy a két mérnök "csaknem azonos távolságban" javasolta a töltések megépítését (Széchenyi és a Tisza- völgy rendezése Magyar Hidrológiai Társaság Bp , 1991 44.o) P Paleocapa i m. 7.o. 55
