Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)

3. Fejér László: Beszédes József munkássága és a vízitársulati mozgalom

3. BESZÉDES JÓZSEF MUNKÁSSÁGA ÉS A VÍZITÁRSULATI MOZGALOM

3.5. A vízjogi törvény és a társulatok

Az átfogó vízjogi törvény egyrészt a régi jogi szabályozásnak a gyakorlatban bevált alapjait erősítette meg, ill. a mindennapi élet által felvetett kérdéseket igyekezett elvi síkon mindenre kiterjedő módon rendezni

A vizeket a természet ajándékának tekintette, s csak szűk korlátok között fogadta el azok magántulajdonát E szemléletből fakadt az is, hogy a víz használatára mindenkinek joga van, s a közkincset jelentő vizekhez - másoknak kárt okozva - senki sem juthat hozzá.

Az új törvények vizrendezö és vízhasználati társulatokat különböztettek meg. Az előbbiek fő feladatát a mederszabályozások, padbiztosítások és ármentesítések képezték, az utóbbiak pedig elsősorban a belvízlevezetéssel, lecsapolásokkal, öntözéssel, patakszabályozással, ipari vízkivétellel... stb. foglalkoztak.

Azt már az 1871 évi XXXIX. te. kimondta, hogy az önmagukban zárt árteret képező folyó menti öblözetek és szigetek birtokosai ármentesítő társulatok alapítására jogosultak A megalakulás nemcsak közakarattal, hanem a területi szempontból kisebb részt képviselők ellenzése dacára is megtörténhetett. A társulatoknak önrendelkezési joga is van, de a törvény felügyeleti jogot biztosit annak a törvényhatóságnak, amelynek területén a társulat működik.’"

A társulat alakítás folyamata az alakuló közgyűlés által a műszaki terv* 30 31 és alapszabály elfogadásával, valamint a társaság tisztikarának és vezetésének megválasztásával vette kezdetét. A társulatot akkor tekintették ténylegesen megalakulnak, amikor a miniszter az alapszabályt elfogadta és a társulatot a vízikönyvbe bejegyezték.

13. ábra Egy lap a Középtiszai Ármentesítő Társulat 1888-ban kiadott lejtmérési (szintezési) fixpontjainak jegyzőkönyvéből

A társulatnak az érdekelt földbirtokosokon kívül minden olyan magán- és jogi személy tagjává vált, aki ingatlana révén az érintettséget nem kerülhette el. A társulat tagjain kívül az ármentesítésből előnyt élvező vasutaknak és egyéb építmények tulajdonosainak is hozzá kellett járulniuk a vízimunkák költségeihez, hiszen

A társulatokat nyomasztó anyagi nehézségek mérséklésére a parlament elfogadta és beépítette a törvénybe a “maximális megterheltetés" elvét, amelyet később a vízjogi törvény az összes vízszabályozó és ármentesítö társulatra is kiterjesztett. Ennek értelmében egy pontosan meghatározott mértéken felüli társulati költségterhet - a közérdekre tekintettel - az állam magára vállalt.

30 Ha ez több törvényhatóság területére terjed ki (és ez volt a gyakoribb eset, hiszen a víz nem ismeri a közigazgatási határokat), akkor a miniszter jelölte ki az illetékes alispáni (vagy polgármesteri) hivatalt.

31 Az a korábbi gyakorlat, amely a megalakult társulatoknak a szükséges műszaki terv elkészítéséhez állami előleget biztosított - az új törvényből már hiányzott.

28