Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
2. Kaján Imre: Egy tudomány születése
2 EGY TUDOMÁNY SZÜLETÉSE A jelentős tőkefelhalmozáson már rég túlesett nyugati országok gazdasági eredményei voltak a példák a hazai gazdaságpolitikusok előtt. Kezdetben SZÉCHENYI István maga is a Duna-Tisza-csatorna megépítése, az Al-Duna hajózhatóvá tétele, és a dunai gőzhajózás ügyében dolgozott, de a nyugati országok igen fejlett hajócsatorna-hálózata, s az ebből származó hasznok a legtöbbeket ebbe az irányba terelték Az ifjú jogász GOROVE István (1819-1881), a kiegyezés utáni LÓNYAY-kormány majdani közlekedési minisztere (1871-től) irta naplójába 1839-ben: “ hazámnak, mikor lesz egy tökéletes szállítási rendszere, mely kereskedését az ó fölé emelje? Talán soha - oh nem soha ! - félre te gyáva gondolat I Hazámnak lesznek vas- és viziutai, csak akarják szilárdan fiai, és akarjanak számolni; tegyék a mérleg egyik tálába a hasznot, másikába az áldozatot és én hiszem, a kedvező következmény szemeikből örömkönnyekben fogja magát visszatükrözni" BESZÉDES József is, a XIX sz. első fele kiemelkedő vízmérnöke (aki számos ármentesítő munka eredményes tervezője és végigvivője volt, tehát tudta annak hasznait) maga is előbbre valónak tartotta a csatornák megépítését, hogy majd az a nép gondoskodjon termőföldjeiről, amely megtapasztalta a kereskedés előnyeit. "De midőn tsak szárító árkokat ásnak egy sok vizű Országban, még itt zsengéiben van a' kereskedés, ott még a' viz használáshoz sem értenek, a'hol elegendőnek állítják a' folyamok állapotjára nézve, ha azok kárt nem tesznek. (...) Mikor fogja még ollyan Országban a' mezei gazdaság a‘ vízi árkok iszapját trágyául használni, hol a' tsatornák jó karban tartásától nemzetséges Irtózás uralkodik ?" Az 1840-es évekre a korábban szinte csak elvi síkon folyó vita harccá, szakmai harccá vált, s két - a fentiekben vázolt helyzetet jól jellemző mű: a Pestről kiinduló, BESZÉDES József nevével fémjelzett Duna- Tisza-csatorna, és a VÁSÁRHELYI és köre által vitt Tisza-szabályozás voltak e szakmai harc sarokpontjai. Az eredmény ismert: a Duna-Tisza csatorna azóta sem épült meg, a Tisza szabályozását pedig - annak ellenére, hogy fő műszaki hajtóereje, VÁSÁRHELYI már a megkezdése előtt meghalt - 1846-ban megindították és kb. a század végére be is fejezték. Ebben leginkább annak a felismerésnek volt szerepe, hogy a két célt együtt kell megvalósítani, s ezt a Tisza-szabályozással lehet inkább elérni. A Tisza szabályozása csakúgy, mint a többszörösen elvetélt Duna-Tisza-csatorna-ügy: szigorúan gazdasági kérdés, s minthogy egy ország teherbíró képességét teszi próbára a munka elvégzése, a döntést a kor politikusai hozták meg. A szakmai viták, amelyek a leendő művek mellett és ellen folytak, egyrészt hol az egyik - hol a másik terv melletti lobbyzással teltek, de számos szigorúan mérnöki problémát is felvetettek. Az ezek megoldása módjain való többoldalú töprengés érlelte a megvalósult müveket olyanná, hogy azok kiállták az idő próbáját. A kérdéskör fontosabb forrásai: Beszédes József: Mérnöki irányzatok Pest, 1843. Orczy Lőrinc-Barcsay Ábrahám: Két nagyságos elme költeményes szüleményei Pest, 1789. Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (kiállítási katalógus) Budapest, 1995. 21
