Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
3. Fejér László: Beszédes József munkássága és a vízitársulati mozgalom
3. BESZÉDES JÓZSEF MUNKÁSSÁGA ÉS A VÍZITÁRSULATI MOZGALOM 3. BESZÉDES JÓZSEF MUNKÁSSÁGA ÉS A VÍZITÁRSULATI MOZGALOM (Fejér László) 3.1. Gazdasági helyzet a rendszeres vízimunkák megkezdése előtti évszázadban A török háborúk utáni Magyarország társadalmi-gazdasági újjáépítése magával hozta az évszázados küzdelmek során elnéptelenedő vidékek újratelepítését és az éhínséggel gyakorta sújtott ország mezőgazdasági termelésének növekedését. A betelepítések főleg a délvidéki mocsaras területeket, valamint a nagyobb folyók vízjárta vidékeit érintették leginkább. E régiók gyarapodásával kapcsolatos kormányzati feladatok között kiemelten szerepelt - a politikai konszolidáció megteremtése mellett - az itt uralkodó természeti viszonyok "pacifikálása” is. Nem véletlenül! Feljegyzések szólnak arról, hogy pl. a délvidéki mocsarak okozta fertőzések és járványok falvakat és városokat tizedeltek meg, nem kímélve sem a régi, sem pedig az újonnan betelepült lakosokat. Mindezek mellett hatalmas árvizek is bekalandozták a vidéket, amelyeket nem egy esetben éhínség követett, hiszen az árvíz nemcsak az építményeket és a jószágot pusztította el, hanem a termést és a takarmányt is. Igaz - az árvizek iszapja a következő évi termést jótékonyan befolyásolta, de a termelés bizonytalanságától való félelem az érintett földbirtokosokat előbb-utóbb a folyóvizek rendezésére sarkallta. A XVIII sz magyarországi viszonyai, a kor műszaki-szervezeti feltételei nem tették lehetővé az ezzel kapcsolatos nagyobb szabású, átfogó vízrendezési feladatok (folyószabályozás, lecsapolás, csatornaépítés) elvégzését - eltekintve a Bácskában és Bánságban megépített Temes-Bega - ill. Ferenc-csatornáktól, amelyek a délvidéki mocsarak lecsapolását, valamint a víziközlekedés megteremtését szolgálták. A békésnek tekinthető század mindemellett a társadalmi viszonyok konszolidálásával - ha nem is rohamos, de csendes fejlődést biztosított a hazai mezőgazdaságnak. A nagyobb, hajózható folyók mentén kialakultak vagy újjáéledtek a kereskedelmi kapcsolatok, új piacok jöttek létre, a nyugati határhoz közel gazdálkodó nagybirtokosok terményeiket jól el tudták adni külföldön - de mindez az országos kereskedelem szempontjából igen csekély jelentőségű volt. A belföldi piac gyengeségét fokozta, hogy a magyarországi városok igen jelentékeny részében a lakosság mezőgazdasággal is foglalkozott, így önmagukban a városok még nem jelentettek komoly kereskedelmi lehetőséget. Nagyobb tételben egyedül a hadsereg vásárolt mezőgazdasági termékeket. Az osztrák örökösödési háború, majd a hétéves háború után a napóleoni hadjáratok jelentették az valódi konjunktúrát a magyarországi mezőgazdaságnak. Persze ez sem volt általános! A kereslet igazi haszonélvezői az ország nyugati és középső területei voltak. A keleti részek és Erdély csak másodsorban részesült a konjunktúrából, hiszen ezeken a területeken a szállítási lehetőségek korlátozottsága értelmetlenné tette a nagyobb arányú gabonatermesztést. "Hazánkban a' teherszállításnak szörnyű drágasága, magát a' tehernek az árát csaknem felülhaladván, a' kereskedőket a' jószágnak vételétől egészen elijeszti; 's azért is mi tulajdon fáradságunknak gyümölcsét se' helyben el nem adhatjuk, se' pedig másuva az eladás' piaczára nem vitethetjük. így nem kapva érettük pénzt, kénytelenítettünk azokat magunk elföcsérleni! Mennyire meghűl ez által szorgalmatosságunk..." A neves vízimérnök VEDRES István (1765-1830) szavai érzékeltetik azt a történelmi helyzetet, amelyből akkor egyedüli kiútként (mert a víziutak kiépítésének relatív olcsóssága ezt indokolta) a hazai folyók hajózhatóságának (szabályozásának) biztosítása és az időszakosan vagy állandóan vízzel borított területek ármentesítése és lecsapolása kínálkozott. Nem csoda hát, hogy a háborúk által keltett agrárkonjunktúra - a kedvező helyzetbe került országrészekben nemcsak a termőterületek kiszélesítésének (így az ármentesítések, lecsapolások gondolata népszerűsödésének), hanem a víziutak fejlesztésének is kedvezett. A helyzet ellentmondásosságát érzékelteti, hogy ugyanez a konjunktúra már említett pozitív gazdaságélénkítő hatása mellett elodázta a nyugat-európai értelemben már akkor is idejétmúltnak tekinthető feudális termelési viszonyok reformját. így aztán a napóleoni háborúk végeztével a mezőgazdasági termények keresletének rohamos visszaesése meghatványozta az elavult politikai-gazdasági viszonyok belső feszültségeit. A XVIII. században a vizek kártételei elleni védekezésnek helyi módszereit alkalmazták. Átfogó víz- és folyószabályozás híján ezek az alkalmi töltésépítések és fok-elzárások nem hozhatták meg a kívánt eredményt A kísérletek kudarcai a birtokosok elkedvetlenedéséhez és a vízimunkákkal szembeni óvatos 22
