Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
2. Kaján Imre: Egy tudomány születése
2. EGY TUDOMÁNY SZÜLETÉSE Tipikus ORCZY működése abban, hogy - mint társai - ő is kudarcot vallott, ám előremutató abban, hogy egy átfogó rendezés szükségességét ismerte fel. ORCZY Lőrinc nevét már ismerhetjük, mint a Mirhó-gát szakavatott megerősítőjét, majd később az újjáépítésnél bábáskodóét. Biztosak lehetünk abban, hogy a Mirhó-gát megerősítésére tett műszaki intézkedéseit nem maga találta ki, hanem külországi útjain leste el. Huszártisztként, HADIK András generális seregében járta évtizedekig Európa harctereit, s találkozott a mérnöki technika hadi és békés alkalmazásaival. Ez a jó gyakorlati érzék vezette a Mirhó-gát védelménél, mely, mint szomszédos birtokosnak, igen fontos érdekében állt. (ORCZY birtokközpontja a Jászsággal szomszédos Tarnaőrsön volt, s tudjuk: könyvtárában több, mint 3000 kötet volt a francia felvilágosodás íróitól. ORCZY - a nagy birtokszerző apja nyomdokain haladva - korszerű gazdálkodás bevezetésével családját a leggazdagabb főnemesek közé emelte...). A korábbi Mirhó-gáti szerepe lehetett a fő indoka annak, hogy a felső-magyarországi folyók szabályozásának királyi biztosául MÁRIA TERÉZIA 1774. szeptember 12-én kinevezte őt. A kezdetben mérnök nélküli, ám mindvégig pénz nélküli (!) munkálatok közvetlen érintettjeként hamar felismerte: a lokális megoldások még a részproblémákat sem oldják meg, regionális méretekben kell gondolkodni. ORCZY volt az első, aki - megyei "abroszokból" - az egész vidékre kiterjedő térképet szerkeszttetett (KRIEGER Sámuellel), és elkészíttette a terület rendkívül részletes vízrajzi leírását is. Felismerte azt is, hogy a kis folyók rendezése a befogadó Tiszáé nélkül lehetetlen, s kérte feladata kiterjesztését a Tiszára is (meg is kapta, 1778-ban). A mindössze nyolc évig tartó munka (ORCZY 1782-ben visszaadta megbízását) nem csak a pénztelenségen bukott meg: az állami költség nem-vállaláson túl hiányzott a vidék birtokosainak felismerése is: hosszú távú érdekeiket az esetleges mostani kötelezettség-vállalásaik szolgálnák. (Nem tartozik a vízügytörténet körébe, de sejthető: a birodalmi kormányzat nem örült volna, s így nem is szorgalmazta egy regionális érdekszövetség létrejöttét...) Más kérdés, s úgy látszik, az e korszakban volt vízszabályozási próbálkozások egyik meghatározója az, hogy a XVIII. századvég haladó filozófiája, a felvilágosodás, jelesül ROUSSEAU elvei milyen irányban befolyásolták a vezető magyar rétegeket. Szerencsénk van: ORCZY Lőrinc nemcsak vízszabályozási királyi biztos, hanem kora ismert és elismert költője is volt, s müvei között több, felső-tiszai működésével kapcsolatos vers is van. Azon utazásról A'munkás hangyátska téli viskójában Bé vonódott immár, 's nyugszik zsombikjábann Engem'pedig bal sors sok malmok'kárára, Kerget sebességgel Homonna'tájára. Ung, Bodrog, Latortza, Labortz, és Hanajna, Szamos, Tisza. Kórós, a' Maros, és Kraszna Tőlem várják, hogy lesz ez utánn folyások, 'S merre engedtetik szélylyel bujdosások. Megint panasz (részlet) Ismét meg butykáztam Tiszának árjait, Ott töltém. itt nyitám iszapolt árkait, Kriger' zsinórával mérvén csavargásit, Jobb egyenességre intéztem folyásit. De mikor én repedt hajlongó hajótskán Tekenő formára vésett tsolnakotskán Ki tészem telkemet véletlen veszélynek, Béts, Rozson Társaim engem' fsak nevetnek. Azt mondják, szükséges egy embert találni, Ki tud szenvedéssel Országot tzirkálni: Küldjük Ortzit, majd ő meg fogja vizsgálni, Lehet e pénz nélkül nagy dolgot csinálni. Károlyi le húzta az Etsedi Lápot, , Ki irta sok ezer tekenős békákot, Zsigrai Sárvízből el küldé a' rákot, Tégyen már Ortzi is Tiszán ilyly tsodákot. Árkokat ásunk hát bizonytalan bérért, 18
