Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
2. Kaján Imre: Egy tudomány születése
2. EGY TUDOMÁNY SZÜLETÉSE A kortársak lelkesedését a Mirhó-gát felavatására írt korabeli vers szemlélteti legjobban ERDŐDY Lajos 1785 július 28-án Tiszaszalókon vetette papírra: In Causa Neptuni, contra rivum torrentem Mirho Deliberatum est. (Abból az alkalomból, hogy Mirhót megszabadították Neptun pusztító árjától.) Mirhó! sok helységet milly régen ostromolsz. Habozz.lebegj bízvást, mert imé elromolsz. Szabadfolyásodnak akadály vettetik. Dölfös nyargalásod zablába tétetik, Régen úgy csaptál ki valamint akartad, Föld-nép verejtékét iszapba takartad A földesuraknak törvényeket irtát, Mindent legázoltál, mert erővel bírtál A tök addig lebeg, mig végre elmerül, A hal is addig úsz, míg hálóba kerül. Néked is addig volt erőszak vételed, Mig bizonyossá lett ezer kártételed Már bűnössé lettél, s kiment szententiád Akadályoztató gátat rakatnak rád. Gyeplüjét megrántyák szabad futásodnak, Tiltó törvényeit várd ki csapásodnak Negédes habjaid majd lecsendesednek, Ki kotrott teknőid mind bégyepesednek. Mirho te mind magad, s még neved is elvész Végső romlásodra föld, ásó, kapa kész. Felhatolt az égre sok szegény Ínsége, Amelyet okozott Mirho dühössége. Heves. Szabolcs, Bihar, Békés nagy vidéke, Volt kártételednek uralkodó széle. Csanád, Csongrád, s széles Kunság térségei, Voltak habjaidnak tárgy ellenségei Mert oda plántáltál habzó tengereket, Az honnan várhatták ezek kenyereket, Hogyha meg nem fértél kedves partocskádba, Az honnan kibújtál, búj vissza anyádba Nem élsz, még neved is eltöröltetik már, Sőt, hogy éltél az is felejthetetlen kár. Külső országban nőtt oly tanult mestered. Kinek tanácsából romlásodat nyered Ne csudáid, hogy nem lelsz Mirho pártfogóra, Mert még a gyermek is átkot mond Mirhora Heves majd eltemet, Kunság örül, s nevet, Mert nem iszik többé annyi Mirho levet, Békés, Csanád, Csongrád szivszakadva várja, Hogy foglalt helyedet göböly, s gulya járja. Szabolcsban nép, s király ürült kamarája megtelik, s újat ér azután búzája Biharnak özönnel elfoglalt térsége, Felszabadul, s azon nő széna bővsége Fuvarra örömest mennek az emberek Mert nem süllyed sárba megterhelt szekerek Hordódik Szolnakra bővebb számmal a só, Ha fenékig száraz te kártékony Mirho Hány száz teremtettét szórt el a katona Mig posványságodban terhét által vona Tartóztató habod amidőn süvöltött Marsban a hadinép mennyi üdőt töltött, Nem káromkodik hát annyit a gyalog nép Ha rövid úton jár, s szárazabb földre lép Pestrül Debrecenyig nem kerül Tokajra, De eddig hány ezret juttattál ily bajra Méltó vagy hát látod, hogy kiszáragy végre, Ennyi kártételed felhatott az égre. Pestnek noha benned se haszna se kára, Jött temetésednek de mégis torára Mégpedig torodra küldött oly követet, Ki törvény fánál már papolt s temettetett A többi temetést kiállt, ez parentál, Mirhó száradjon ki az Ítélet szent s áll. Azt azért ne gondoljuk hogy minden, a vízszabályozások gazdaságlenditő próbálkozása ügyében ennyire egyértelmű a kép. Ugyanezen vidék érdekeltjei 1796. augusztus 8-án Mezőtúrban gyülekeztek össze, hogy GASZNER Lőrinc Bihar megyei mérnök Berettyó-szabályozási tervéről határozzanak. Az ármentesítő munka "árát" a mérnök a mentesített területek jövendő haszna arányában osztotta volna fel. Ezen is bukott meg elképzelése: a költségektől félő birtokosok azzal indokolták a munkák elutasítását, hogy nem tudni, kinek melyik folyóvíz kiöntése okoz árvizet, s amíg az ki nem derül, bizonytalan eredményre nem fizetnek. (A XVIII. századvég technikai színvonala akkor még nem engedte meg e kérdés megválaszolását, a financiális lényeget azonban megmutatta: nevezetesen, hogy a pontos-részletes térképek, szintezések nélkül a vállalkozások pénzügyi alapja bizonytalan!) Amint látható, a mezőgazdasági célú ármentesítések kimenetele váltakozó sikerű volt, míg csak nem az érdekelteket társulattá lehetett tömöríteni, már a XIX. század első felében. A folyószabályozás, azaz a hajózóutak fejlesztése és fenntartása állami feladat volt; a só árusítása kincstári monopólium lévén komoly bevételeket hozott az államkasszának, ezért a sószállító utak kiemelten fontos ügyként szerepeltek Nem véletlen, hogy a Felső-Magyarország és Erdély felől az Alföldre érkező folyók szabályozásának kérdése már a XVIII. században felmerült, s számos terv született, illetve próbálkozás történt. A kisebb vízfolyásokon a fő gondot a rájuk telepített malmok jelentették: a malomgátak miatt egyrészt hajózni nem lehetett, másrészt a feliszapolódott medrek folyamatos árvízveszélyt is tartogattak a környék lakosságának 17 Nem célunk a sok különböző eredményű-sorsú vállalkozás felsorolása, csupán egyet emelünk ki, mint részben tipikust, s amely valamennyire előre is mutató voltJáf^gtTRSzöIírpRCZY Lőrinc báró királyi biztosi működését a felső-magyarországi folyók: a Bodrog, Latörca, jLábprp, Xfrri Ondava és később (1778-tól) a Felső-Tisza megregulázására. //0s yLV'iY 4'
