Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1. A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A századnak egyik legnagyobb méretű vízszabályozási terve a Sárvíz, a Sió és a Kapos rendezését tűzte ki célul. A terv kidolgozásában két kiváló mérnök jeleskedett, BÖHM Ferenc és KRIEGER Sámuel. A munkálatok irányítását SIGRAY Károly királyi biztosra bízták. A Sárvíz Fejér és Veszprém megyéket érintő szakaszának szabályozásánál Böhm sikeresen kapcsolta egybe a lecsapolás és vízerőhasznosítás szempontjait (1768-1771). A folyó Tolna megyei szakaszának rendezése már bonyolultabb feladat volt. A malom-kérdés mellett ugyanis a terület ármentesítését is figyelembe kellett venni, mivel a Duna és a Sárvíz kiöntéseinek is elejét kellett volna venni. A pénzhiány és a Sárközben ősi gazdálkodást folytató lakósság ellenállása következtében a munkálatok csak vontatottan haladtak22. 1793-ban SIGRAY Károly lemondott, s az addig elkészült csatornaszakaszok is tönkrementek. A kezdeti sikereken felbuzdulva rendelte el az uralkodó a munkálatok kiterjesztését a Sárréthez kapcsolódó Kapos és Sió völgyére. A tervek elkészítésével KRIEGER Sámuelt, Sopron megyei mérnököt bízták meg, aki feladatához kapcsolódva, de azon túlmenően a Balaton lecsapolására is készített tervet, aminek megvalósítását a kiküldött szakértői bizottság - WALCHER Jánossal az élen, aki az újonnan szervezett Hajózási Igazgatóság vezetője volt -, szerencsére “bizonytalan időre” elhalasztani javasolt. 1.2.4. Hajózócsatornák és mocsárlecsapolás a Bánságban és Bácskában A XVIII. század elején Európában egyre-másra születtek meg a hajóutak összekapcsolását célzó csatornatervek. így Magyarországon is. A század első évtizedeit még gyakorlatilag a török utáni telepítések, helyzetfelmérések kötötték le, ennek ellenére már 1715-ben felbukkan a Tiszát a Dunával összekötő hajózó csatorna terve. 1744-ben a Bécsi Udvari Kamara MIKOVINYVEL egy, a Tiszát a Dunával, azt a Balatonon át a Drávával összekötő csatornatervet készíttetett. A században még három a Tiszát a Dunával összekötő csatorna-terv készült: 1715-ben DILLHER osztrák tábornok, 1786-ban egy bizonyos MAIRE francia mérnök és 1791-ben BÁLLÁ Antal terve. Ezek a tervek azonban mind a mai napig csak álmok maradtak Elkészült azonban a század folyamán két, a mocsárlecsapolás és a hajózás szempontjából egyaránt fontos csatorna: a Béga- és a Ferenc-csatorna. Béga-csatorna A Temes és a Béga a temesi síkságon egymástól helyenként 2-3 km távolságra, több elmocsarasodott mederre szakadozva folytak. Még a század elején a Bégának Temesvár felett 100 km hosszban, Temesvár alatt pedig 71 km hosszan új medret ástak: a felső szakaszt faúsztatás, az alsót mocsárlecsapolás és hajózás céljaira23. A csatornaépítéssel párhuzamosan megvalósuló mocsárlecsapolások tették lehetővé, hogy a terület betelepítését megkezdhessék. A munkákat korábban irányító MERCY tábornok halála után azonban a megépített folyóágyakat elhanyagolták, azok eliszapolódtak. Maximilian FREMAUT vallon hadmérnök tovább fejlesztette a rendszert. A Béga kis vize ugyanis faúsztatásra és hajózásra nem volt elegendő, ezért a Temes mellett fekvő Kastélyból kiinduló 9 km hosszú-tápcsatornával Kisze tónál a Bégába vezette a Temes vizét. A Béga árvize viszont a kis keresztmetszetű ásott csatornán nem bírt lefolyni. Ezért Nagytapolyból kiinduló, közel 7 km hosszú árapasztó csatornán át árvizének négyötödét Hattyasnál a Temesbe vezette. A Béga szabályozása után kerülhetett sor a folyótól délre fekvő iilancsi és Alibunári mocsarak lecsapolására, amit ugyancsak Fremaut hajtott végre egy három főcsatornából és számos mellékcsatornából álló, összesen mintegy 72 km hosszú csatornahálózattal (1758-1760)24. Ferenc-csatorna A Dunából ágazott ki Bezdánnál, és a Tiszába torkollott Bácsföldvárnál. 1793-1802-ig építtette a Kir. Magyar Hajózási Társaság KISS József és Gábor mérnökök tervei alapján. Hossza 118 km. A csatorna dunai és tiszai torkolata között a szintkülönbség 7 m. Ezt az eséskülönbséget - felső és alsó torkolatánál épített két zsilipet is'beleszámítva - öt hajózózsilippel győzték le. Vízmélysége 2 m, 650 tonnás hajók is közlekedhettek rajta. A hajózáson kívül fontos funkciója volt a Duna-Tisza közötti mocsarak lecsapolása, de ahol a szárazság pusztított, öntözésre is használták. Andrásfalvy Bertalan A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975. 1718-ban kezdték ezen utóbbi szakasz ásását báró Mercy Claudius Florimundus tábornok kezdeményezésére, aki 1716-ban, Temesvár visszavétele után a Temesi Bánság kormányzója lett A korábban betelepített német lakosságot szinte teljesen kipusztította a mocsárláz. 14
