Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1. A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 1.3. A XIX. század előtt a Kárpát-medencében végzett vízrendezési munkálatok értékelése: A római korban legmeghatározóbbak a vízellátás érdekében végzett munkálatok voltak Emellett építettek az öntözést szolgáló árkokat és tavak létesítésére völgyzáró gátakat Árvízvédekezésről nem tudunk Sáncrendszerükkel, úttöltéseikkel azonban esetenként megnehezítették egy-egy terület vizeinek szabad lefolyását, és ezáltal annak elmocsarasodásának okozói lettek (Tata-Almás-Szöny). A magyarok a honfoglalást követően elsősorban a halászat érdekében avatkoztak be a vizek életébe - halastavakat létesítenek, vizeket tereltek el, fokokkal gazdálkodnak -, de már a XI. századból tudunk árvízvédekezési munkákról is. Ahogy a gazdasági élet erősödött, úgy egyre nagyobb szerephez jutott a vízi közlekedés is, melynek érdekében ápolták a folyók medrét, a hajózó utakat A háborús időszakok - leginkább a török kor - tönkretették az addig harmonikusan kiépült ember és viz világát. A korábban termékeny területeket a védekezés érdekében elmocsarasították, és a békeidőben gondozott vízfolyások különösen az elnéptelenedett vidékeken elvadultak, elposványosodtak A XVIII század elején meginduló újjáépítésnek így elsődleges feladata a számos “posványság” felszámolása és az árvizek megfékezése lett. Egyre fontosabb szerepet nyertek a vízmérnökök, akik egy-egy régió felmérésére és árvízmentesítésére, mocsarainak lecsapolására kaptak az uralkodótól vagy a megyéktől megbízatást. A nagyobb munkálatokhoz királyi biztosokat neveztek ki, akik egy személyben feleltek a munkák megfelelő koordinálásáért. A helyi rendezések azonban nem hozták meg a várt eredményt Már MIKOVINY Sámuel felismerte és megfogalmazta, hogy csak átfogó, az egész vízrendszert szem előtt tartó koncepció szerint végzett szabályozások vezetnek eredményre. Míg egyfelől a vizek megfékezésére való törekvés elemi feladatként fogalmazódott meg a XVIII században az újjáéledő mezőgazdaság és hajózás részéről, az élénkülő gazdaság nem szándékolt ellentétes folyamatok előidézője is lett. A vízimalmokra kell itt elsősorban gondolni, melyek egyre nagyobb számban települtek a folyókra, patakokra, s azok medrének általános romlását, feliszapolódását okozták. így a szabályozásoknak gyakran nemcsak az elemekkel, hanem a malomtulajdonosokkal is meg kellett küzdeniük Mivel ezek általában befolyásosabb emberek voltak, a birtokosok és megyék törekvéseit csak akkor kísérte némi siker, ha az uralkodó országos érdekre hivatkozva rendeletekkel segítette őket. Ezekkel a vízi munkálatokkal csak helyi vagy regionális gondokat, azokat is csak időlegesen tudták orvosolni. Átfogó vízrendezésekhez sem megfelelő számú képzett vízmérnök, sem megfelelően precíz műszerek, sem pedig a megfelelő szervezeti forma - gondolunk itt elsősorban a vízi társulatokra - nem létezett 15
