Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1 A VÍZGAZDÁLKODÁS kezdetei a kárpát-medencében Alaposságát egyik 1735-ben küldött jelentése mutatja: “...A Dudvág folyó oly gyakori kiáradásának okait feltárni forrásaitól kezdve Nyitra vármegyén át egészen Pozsonyig felmértem, és a fent B betűvel ellátott kisebb térképet készítettem róla”.'8 MIKOVINY felmérései és tervei alapján Pozsony vármegye Duna-szakaszán és a Vág mentén számos gátat építettek, sőt a Szigetközben mederátvágást is végeztek. 1739-ben a selmeci ércfeldolgozók vízellátására 16 tóból álló vízfelfogó rendszert épített ki, melyről joggal mondták, hogy hasonló nagyszabású és különleges természetű mérnöki munkát előzőleg a világ más bányahelyén sehol sem végeztek19. Hasonlóképpen jelentős vízépítési munkát végzett a tatai “posványságok" lecsapolásával, A Tata - Almás - Szőny között elterülő mocsárvilágot Tata urának, ESZTERHÁZY Józsefnek és a Királyi Kamarának megbízásából mérte fel és csapolta le. MIKOVINY előbb itt is gondosan felmérte a terepet, hogy a bajok kiváltó okainak feltárásával helyes megoldáshoz jusson, majd szabályozási, mocsárlecsapolási tervét egy nagy térképre vitte Munkáját itt is siker koronázta: a tatai tavak vizét levezető Általér medrét kiszélesíttette és kimélyíttette, majd a Naszáli malomtól a Dunáig egy lecsapoló csatornát ásatott, s ezáltal a területet a mezőgazdaság számára hasznossá tette A “vizmérnök" MIKOVINY a malmok káros, mederpusztító hatását is jól látta: “...a malom előtt hosszú szakaszon lelassul a víz folyása, s így a meder úgy megtelik iszappal, hogy ha a malomtulajdonosok nem tisztogatnák, szinte nyomtalanul eltűnne”20. A gondok megoldására két utat-módot tud: vagy lebontják a malmokat vagy pedig a mederből kiágazó oldalcsatornákra építik őket. 1.2.2. Vízi munkálatok a Tisza-völgyben A Tisza szabályozásának ügye a század második felében vált “országos” gonddá. A megyék közvetlen gazdasági érdekein túl ugyanis a Királyi Kamarának is fontossá lett az erdélyi és kárpátaljai vizek hajózhatóvá tétele A korábbi elszigetelten végrehajtott árvédelmi munkálatok sem hoztak sikert Ezért aztán Bécs királyi biztost nevezett ki - mégpedig az irodalomból jól ismert ORCZY Lőrinc bárót, hogy vizsgálja meg: “Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot tsinálni ,."21 Elsősorban BUDINSZKY János, Bereg megyei mérnök és KRIEGER Sámuel közreműködésével teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavíttatta, medrüket kitisztíttatta és malomcsatornákat ásatott Bár pénze kevés volt, a Tiszán is végzett átmetszéseket, partvédő- és medertisztogatási munkákat Legjelentősebb beavatkozása volt a Mirhó fok elzárása, melyen keresztül a Tisza több vármegyét öntött el rendszeresen és vize Kisújszállás valamint Karcag határán át a Hortobágyon, Berettyón és a Körösök völgyén át húzódott vissza eredeti medrébe. A Tisza-völgy vízrajzi gondjait azonban megoldani neki sem sikerült. A XVIII. század meddő vízrendezési kísérleteinek a helyi és időleges sikereken túl mégis volt egy nagy eredménye: nyilvánvalóvá tették, hogy a térség gondjait csak egy általános, az egész Tisza-völgyre kiterjedő rendezéssel lehet megoldani, és ezáltal a XIX. sz. eleji mappációknak, majd a SZÉCHENYI és VÁSÁRHELYI Pál nevéhez kapcsolható általános szabályozásnak lettek úttörői. 1.2.3. Talajjavítások és lecsapolások a Dunántúlon A XVIII. század első felében Mikoviny Sámuelnek az uradalomnak megbízásából végzett mocsárlecsapolása még ritkaság számba ment. A század második felére az ilyen jellegű munkálatok megszaporodtak. Elsősorban a dunántúli nagybirtokosok jártak élen. FESTETICH György, a Georgicon megalapítója és ezzel a mezőgazdasági felsőfokú képzés hazai úttörője uradalmaiban Keszthely és Zala-környéki területek vízrendezésére a század második felére már 20-25 vízépítő mérnököt foglalkoztatott. s u.o130o Technikai fejlődésünk története. Budapest 1928 íc Deákim 130-134 0. Orczy Lőrincnek Barcsay Ábrahámhoz írt verses leveléből. A vers keserű hangvételét megértjük, ha szem előtt tartjuk, hogy a vezető körök igazán nem támogatták erőfeszítéseit: "Ismét meg butykáztam Tiszának árjait. Ott töltém, itt nyitám iszapolt árkait, Krieger zsinóréval mérvén tsavargásit Jobb egyenességre intéztem folyásit De mikor én repedt hajlongó hajótskán Tekenö formára vésett tsolnakotskán Ki tészem lelkemet véletlen veszélynek, Béts Pozson Társaim engem tsak nevetnek." 13
