Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1, A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN egy szűrőgátat építenek, nehogy midőn fent a víz útját elzárják, a vízzel együtt a halak is elszökjenek a halászat helyéről” Az áradások alkalmával a fokokon és ereken át kiúszó halaknak az apadáskor való visszatérésének megakadályozására ugyancsak hasonló rekesztő gátakat szoktak építeni: “Amikor ugyanis medréből kilép (a Tisza), a mélyedéseket nemcsak vízzel, hanem hallal is megtölti, és szinte tavakat hoz létre, melyeket a parasztemberek, mielőtt a víz apadni kezdene és a mederbe visszahúzódhatna, vesszőből font gátakkal elrekesztenek, nehogy a fokokon, ereken lehúzódó vízzel együtt a halak is visszatérhessenek a folyóba Itt aztán - akár holmi halastavakban - fogva tartják őket, de nem ritkán megesik az is, hogy annyi hal gyűlik bennük össze, hogy a vesszőből font gátat elsodorják, és a földművesek fáradozása és reménysége oda lesz.” 5. ábra A fokok kialakulását illusztráló rajz L. F. MARSIGLI Danubius Pannonico - Mysicus című könyvéből A hajózás, mint a legáltalánosabb érdekű vízhasználat, előjogokat élvezett a vízhasználat egyéb módjaival, a malmokkal és a halászattal szemben. Az előbbiek gátjainak építésénél az építőknek tekintettel kellett lennie a hajózás érdekeire. Ennek oka az volt, hogy a hatalmas kiterjedésű vadvizeknek, a gazdag vízhálózatnak köszönhetően a közlekedésben és az áruszállításban a hajó nagyobb szerepet játszott, mint a kerekes járművek. Ezért a vármegyék intézményesen gondoskodtak a viziutak jó állapotáról: a kisebb és nagyobb folyókat tisztogatták, vontatóútjaikat karbantartották 1233- ból már van írott forrásunk, miszerint a Duna mentén vontatóét létezett Hajóztak azonban a Rábán, a Vágón, a Dráván, a Szamoson, a Garamon stb Ezen utóbbiról ismerünk 1596-ból adatot. RUDOLF király a Garam vízimalmainak felülvizsgálatáról és rendszabályozásáról intézkedett, "hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolog szállítására használt vízijárművek és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatok legyenek...” A kisebb vízfolyásokon való hajózás a török hódoltság alatt egyre csökkent, a viziutak karbantartását elhanyagolták. Vizerőhasznosltás terén elsősorban a malmok játszottak fontos szerepet. Már a XI-XII. században működtek hazánk területén vízimalmok. Az 1894 évi (milleneumi) összeírás szerint az akkor még működő régi malmok közül a XI-XII században alapított volt 1 db, a XIII. századból való 6 db, a XIV századból 13 db, a XV. századból pedig 32 db... Ezeknek a malmoknak a vízzel való ellátására duzzasztógátakat vagy külön malomcsatornákat építettek. A gabona őrlését vagy az ipart szolgáló malmok - olajütő-, posztóványoló-, kendertörő-, fűrészmalmok vagy érczúzóművek - gazdasági jelentősége nagy volt, de vízrajzi szempontból óriási károkat is okoztak: a folyókra települt malmok és gátjaik visszaduzzasztották a folyó vizét, ami a meder eliszapolódását váltotta ki A török kor utáni újjáépítésnek egyik fontos feladata volt a vízimalmok okozta súlyos problémák megoldása: megnövelték az árvízveszélyt (pl. Vág) és hozzájárultak országrésznyi területek elmocsarasodásához (Körös- völgy). 9
