Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
Bevágódó (felsőszakasz jellegű) folyóvölgy kialakulása. A folyó mélyítő eróziójához (I., II., III. stádium) a lejtők letarolódása révén völgyszélesítés társul. A szaggatott vonalak a görgetegek valószínű származási helyét és a szállítási útvonalat mutatják (G. Wagner nyomán) szefíiggő erdők megakadályozzák. A talajfolyás a gyökerektől átszőtt felszín alatt megy végbe (trópusi vagy szubszilvin [erdő alatti] talajfolyás). A fulkeszerűen bemélyülő lejtőszakaszokon a nedves talaj pép köny- nyen a felszínre buggyan, és így a lejtők gyorsan „lecsapolódnak”. Ez a sajátos talajfolyás a nedves trópusokra jellemző erős mállás ellenére is lehetővé teszi meredek lejtők kialakulását. Egészen másképpen működik a sarkvidéki fagyos talajfolyás, a geliszoliflukció. Ez a jelenség az örökfagy és a mérsékelt égöv gyakori fagyváltozékonyságú telein lép fel. A folyamat során a felszín felolvadt laza anyaga a fagyott altalajon szánkázik lefelé. Előkészítésében igen jelentős szerepet játszik a fagyrepesztés. A kőzetrepedésekbe bejutó víz megfagyva kitágul, és repesztő hatásának a legkeményebb szikla sem képes tartósan ellenállni. Mivel alacsony hőmérséklet mellett a mállás egészen jelentéktelen, a fagyrepesztés viszont annál hatékonyabb, a fagyos talajfolyás sok durva törmeléket tartalmaz. A trópusi folyók az apró szemű málladékot könnyen tovaszállítják, a hideg területek vízfolyásai viszont csak nehezen tudnak megbirkózni a durva kőtörmelékkel. Azonos vízhozam esetén tehát a hideg övezet folyóvölgyei nagyobb esésűek, lejtőik azonban jóval lankásabbak lesznek. A talajkúszás — nevéhez illőn - igen lassú folyamat. Annál gyorsabban megy végbe a kő- és sziklaomlás, illetve a törmeléklavinák lezúdulása. Ezeket akár saját súlyuk is elindíthatja, leggyakrabban azonban heves esőzések vagy földmozgások pattintják ki e folyamatokat. A lavinákhoz hasonló pusztítással járnak az Alpokban mure-nak nevezett csuszamlások, amikor az átnedvesedett rétegek vízzáró alapzatukon, mint egy csúszópályán szánkáznak lefelé. A csuszamlások és omlások sokszor egész folyóvölgyeket gátolnak el, s a folyók mögöttük tavakká duzzadnak fel. Ezek azonban többnyire rövid életűek, hiszen az erózió viszonylag gyorsan elhordja az akadályt. Azonban nemcsak a tömegmozgások, hanem a mellékvölgyek és az ezekhez bevágódó kisebb patakok, időszakos vízfolyások is mind-mind a völgyoldalak fokozatos le- pusztításán munkálkodnak. A természetben végeredményben minden völgy más és más. Nem véletlenül, hiszen a csapadékviszonyok, a lejtőn végbemenő lefolyás körülményei, a kőzetek aprózódása és mállása, a csuszamlások és omlások feltételei, a folyók eróziós képessége, azaz a völgyek formáját meghatározó tényezők 68
