Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
A folyókanyarulatok a sodorvonal áthelyeződésével fejlődnek. A kanyar domború oldalán alámosás, a homorú oldal mentén feltöltés megy végbe (Klute nyomán). Ü = üst; G = gázló; F = feltöltés; P = pusztuló, alámosott part. A nyilak a sodorvonal futását jelzik bességét a lejtő szöge határozza meg: minél meredekebb, annál gyorsabban halad. A ferde síkok törvényére való hivatkozás persze nem azt jelenti, hogy változatlan lejtés mellett a víz, mint egy lefelé guruló golyó, egyre gyorsabban halad, legnagyobb sebességét pedig a torkolatánál éri majd el. Megakadályozza ebben belső, illetve a mederfalnál fellépő súrlódása, valamint a hordalékszállításból adódó energiavesztesége. Minél gyorsabban áramlik a víz, annál nagyobb a súrlódásból származó veszteség. Mindez kiegyenlíti a nehézségi erő által keltett gyorsulást. Változatlan esés mellett, azonos esésű szakaszokon, azonos víz- mennyiség esetén a sebesség is változatlan marad. Másképpen fogalmazva: egyenletes esés mellett a sebességet a mindenkor lefolyó víz mennyisége határozza meg. Hogyan hat ez kiindulási alapként feltételezett mederre?! Legfelső szakaszán a folyó még nagyon kevés vizet szállít, így eróziója is igen gyenge. A beléömlő mellékpatakok azonban vízmennyiségét egyre inkább növelik. Nő a hordaléka is, ennek révén pedig erősebben koptatja, csiszolja a mederágyat, így eróziója az egész folyóhossz mintegy egyharmadát kitevő felső szakasz alsó végénél a leghatékonyabb, itt mélyíti legerősebben medrét. Ha nagyon meredek a völgy és igen bő a vízhozam, a folyó akár öklömnyi vagy fej nagyságú görgeteget is magával ragad. Ez a rendkívüli eróziós tevékenység a völgyben fölfelé is érezteti hatását. Annak ellenére, hogy a vízhozam és így a közvetlenül, helyileg ható erózió a forrás felé haladva csökken, a hátráló erózió az egész felső szakaszon a meder meredekebbé válását eredményezi. A szabályosan kiegyenlített völgy következő harmada a középső szakasz. Ezen a szakaszon már működésbe lépnek a meder vég nélküli mélyedését gátló fékek: a torkolat szintje és a ferde síkon föllépő gyorsulást kiegyenlítő, a fentiekben ismertetett erők. Már az előbbi is a hossz-szelvény ellaposo- dását okozza. Az utóbbi pedig még inkább fölerősíti ezt a hatást. A folyó a középső szakaszon már nem képes jelentősebb völgymedermélyítésre. Legdurvább szemű hordalékát már lerakta, és a már felső szakaszán megkezdődött rakománycsere tovább folytatódik. Az erózió és az akkumuláció ezen a szakaszon nagyjából egyensúlyban van. A hor62
