Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
kerekített kavicsok, a homokhoz hasonlóan, lapos ugrásokkal szállítódnak tova. Általában azonban a kisebb kavicsokat a mozgási energia, azaz az áramló víz nyomása a mederfenéken görgeti. A nagyobb kövecsek sokkal szabálytalanabbul haladnak előre. Egyes örvények magukkal ragadják ezeket, egy darabig szállítódnak, majd lerakódnak. Máskor az áramlás kimossa alóluk a homokot, és így billennek a vízáram útjába. Közben a görgetegek aprítódnak, a nagyobb kövek kis darabokra esnek szét. Miután éleik, sarkaik lecsiszolódnak, a víz a meder alján görgetve messzire szállítja a kavicsokat. A hordalék szállítása energiát igényel. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az anyag mozgatását a víz felhajtó ereje megkönnyíti. A levegőnél sűrűbb vízben a tárgyak súlya látszólag kétötöddel csökken. Víz alatt tehát egy bizonyos súlyú tárgy megmozdí- tásához csak háromötödnyi energiára van szükség. Az egyetlen energia, amelyre a vízfolyás támaszkodhat, áramló mozgása. Vagyis, amikor a folyó többletterhet vesz fel, csökken mozgási energiája, azaz a sebessége. Ebből következik, hogy minden folyónál meghatározható a hordalékszállító képesség felső határa. Ezt elméletileg akkor éri el, ha a hordalékszállításhoz összes mozgási energiáját igénybe veszi, tehát nem rendelkezik a további hordalék megmozgatásához szükséges energiatartalékokkal. A gyakorlatban azonban nem elegendő csupán a mozgási energia és az összteher figyelembevétele. A folyók hordalékszállítása még más tényezőktől, így például a hordalék szemnagyságától is függ. Ez a tényező jelentős mértékben meghatározza a folyó hordalék-összetételét. Ha csökken a víz sebessége, először azok a görgetegek rakódnak le, amelyeket ez az energia már nem tud tovább mozgatni. A kisebb szemcsék azonban továbbszállítód- nak. Az áramlás először mindig a finomabb szemcséket mozgatja meg. A hegyi folyók mederágyában nagyon jól tanulmányozható a hordalékosztályozás jelensége. A mederben szép simára csiszolt görgetegeket találunk. Sok helyen még a sziklaágy is kibukkan, de hiába is keresnénk agyagot, iszapot vagy — mondjuk - homokpadokat. A folyó, amelynek medrét nyugalomba jutott, mozdulatlan hordalék tölti ki, viszont nem képes eróziót kifejteni. Ennyiben beigazolódik, hogy energiatartalékok híján a folyó nem mozdíthat meg, nem ragadhat magával újabb szilárd hordalékot. Mi mindent szállítanak a folyók? A nagy folyamok óriási terheket cipelnek magukkal. Anyagszállításukat összehasonlítva azonban kiderül, hogy korántsem biztos, hogy a legnagyobb vízgyűjtőjű vagy a legbővebb vizű folyó szállítja egyben a legtöbb hordalékot is. Az Indust, a Gangeszi, a burmai Irrawaddyt nagyság alapján vagy tucatnyi folyó maga mögé utasítja, iszapszállításuk szerint viszont - a Mississippi társaságában — a lista élén találhatók. A folyók tényleges szállítóképessége nemcsak a vízsebességtől függ, hanem egyben a vízgyűjtő földtani adottságaitól és a mállá- si körülményeket nagyban meghatározó éghajlattól is. Ha kemény, kristályos kőze- tű területen haladnak keresztül, csak viszonylag kevés anyagot képesek erodálni. Laza kőzetű térszínre érve viszont annál többet. Földünk néhány területén a laza üledékek különösen bőségesen fordulnak elő. A nedves trópusokon a szálban álló kőzetek gyorsabban elmállanak, és nagy mennyiségű, könnyen lemosható vörös laterites talaj képződik. Még inkább érvényes ez a löszborította területeken. A lösz kvarc- és mészpor keverékéből álló, szél által szállított és lerakott (eolikus) üledék. Kelet-Kína több száz méter vastag löszlerakódásait a Belső-Ázsiából fújó sze55
