Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
A folyók hordalékszállítását sebességük is meghatározza A szélsőséges vízjárású folyók, mint a sarkkör környéki vagy a félig száraz területek vizei, hordalékszállításukban is erős szélsőségeket mutatnak. A lassú áramlás, amikor a vízszálak egymással párhuzamosan futnak, csak oldott és lebegő anyagok, valamint a fenéken görgetett finom homok tovaszállítását teszi lehetővé. Kísérleti eredmények szerint a folyók 0,3 m/s sebesség alatt csak a homokot képesek megmozgatni. Minél gyorsabb az áramlás, annál nagyobb szemű hordalék mozog a meder fenekén. Ugyanakkor több homokot, iszapot, agyagot képes a folyó lebegtetett állapotban szuszpenzióként elszállítani. A 0,9 m/s fenéksebesség mellett már kisebb kavicsok is elszállításra kerülnek, és 1,7 m/s fölött a víz már másfél kilós görgetegeket is magával ragad. Minél nagyobb a meder esése, annál gyorsabban megtisztul a sziklatömböktől, a durva görgetegtől. A víz eróziós erejét ezután közvetlenül a sziklaalapzat lepusztítá- sára fordítja. A különböző hordalékfajták eltérő módon szállítódnak. Az áramlási sebességgel leggyorsabban a vegyileg oldott anyagok és lebegő részecskék, vagyis a szuszpenziók haladnak. Ezek között gáznemű, folyékony és szilárd jellegűeket különböztethetünk meg. A gáznemű szuszpenziók többnyire a gyorsan áramló, örvénylő vizek légbuborékai, illetve lassú vízfolyásokban a szerves eredetű iszap rothadásából keletkező gázzárványok. Igen rövid életűek, és bármennyire is fontosak a biológiai egyensúly szempontjából, szállítandó teherként jelentéktelenek. A folyékony szuszpenziók csak újabban, vizeink szennyeződése révén játszanak szerepet. Elszállítandó rakományként azonban elsősorban a 0,1-0,2 mm átmérőjű lebegtetett hordalék jön számításba. Nagy részük élettelen anyag, szervetlen agyag, homokos agyag. A feliszapolt agyagot a folyó messze szállítja. Többnyire olyan gyorsan éri el a torkolatot, mint maga a víz. A lebegtetett hordalékkal ellentétben a víznél nehezebb görgeteg a mederfenéken mozog. Igaz, a gyorsan áramló folyók képesek még a homokot is lebegtetve szállítani. Többnyire azonban a homokszemcsék kis ugrások láncolatával haladnak előre (ugráltató mozgás). A felszökkenő homokszem a mederfenékre történő visszahulláskor kimozdít helyéről egy másikat. A földet érő szemcse ugyan időlegesen nyugalomba jut, de a másikat ugrásra készteti. Mintha egy véget nem érő váltófutásnak lennénk tanúi. A homok jóval lassabban halad, mint az agyag és az iszap, de szerencsés körülmények között ugyanúgy elérheti a torkolatot. A homoknál nagyobb szemű hordalék még lassabban mozog. Rendkívül gyors folyású vizekben előfordulhat, hogy kisebb, jól le54
