Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
II. Völgyképző folyók Földünkön nem találunk olyan felszíni formát, amelyet egyedül a folyóvíz hozott volna létre. Felszínformálása összefügg a kéreg mozgásfolyamataival, a napsugárzás, a szél, a tengervíz és a jég kőzetbontó és lepusztító tevékenységével. Száraz területeken, a sarkkörökön túl, a tengerpartok mentén ez utóbbiak túl is szárnyalhatják a folyóvíz jelentőségét. Ugyanakkor a folyóvizek a tulajdonképpeni nedves éghajlati területeken kívül is a bolygónk arculatát leghatékonyabban formáló erők közé tartoznak. Tevékenységük nem korlátozódik csupán a völgyekre, de ott a legszembetűnőbb. A patakok, folyók, folyamok völgyeik mentén összpontosítják erejüket, ott indítják a legerősebb támadást a földkéreg ellen. A folyóvíz felszínformáló tevékenysége az erózióval, azaz kimélyítéssel és lehordással kezdődik. Munkája azonban csak az akkumuláció, azaz a felhalmozás révén válik teljessé. Le- pusztítás és felhalmozás, erózió és akkumuláció elválaszthatatlan egységet alkot. A folyóvízi erózió tényezői Az erózió már a vízfolyások felszínre buk- kanásánál jelen van. A forrás ugyanis szerepet játszik a fölötte elhelyezkedő kőzet alá- mosásában, lazításában. A lejtő forrás fölötti részén lévő anyag megcsúszik, leszánkázik vagy leomlik a már meglévő völgybe, így a völgy egyre mélyebben és följebb ha- rapózik a hegy testébe, azaz a folyó fölfelé is hosszabbítja medrét (hátráló erózió). A munka dandáiját természetesen a mederben áramló víz végzi. Medrét - és ennek révén völgyét is - mélyíti és szélesíti (mélyítő és oldalazó erózió). Ez a folyamat azonban az eltérő kőzetfelépítés és a változó áramlási sebesség következtében korántsem egyenletes. A meder lejtése — ellentétben a víztükrével — igen változó, ez utóbbi a folyók eséséről jóval kiegyenlítettebb görbét rajzol. A medermélyítés négy résztényezőre bontható: kémiai oldás (korrózió), hordalékmozgatás (hidraulikus erő), mederkoptatás (korrázió), valamint görgetegaprózás, -őrlés. A korrózió akkor lép fel, ha a víz, illetve a benne oldott anyagok képesek a mederfal kémiai megbontására, oldására. Ennek legismertebb formája a mészkőbe szivárgó szénsavdús vizek már korábban ismertetett oldó hatása, a karsztosodás. A hordalékmozgatás elragadó ereje mindenütt hat, ahol az áramló víz útjába már előzőleg fellazított anyag (talaj, homok, kavics, görgeteg) kerül. A folyónak ilyenkor mindössze a tovaszállításról kell gondoskodnia. A folyómeder mélyítésének legfontosabb eleme a korrázió. Az áramló víz által szállított kőzettörmelék köszörű gyanánt csi50
