Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

I. A szárazföldek erei

Felszíni és felszín alatti lefolyás a Trieszti-Karszt területén (G. Wagner nyomán). Alul: metszet a Réka völgyén és a Skócjáni (San Canzianói)-barlangon keresztül

Sok folyó - épp ellenkezőleg - egyenes irányú folyásával tűnik ki. Igaz, ezek közül soknak a futását csak a kis méretarányú térképeken végzett általánosítás (generalizálás) „egyenesítette ki”. Ezeken ugyanis számos, a valódi hosszúságot jelentősen megnövelő kisebb kanyarulatot elhagynak. Az egyik

legjobb példa a Tisza, amelynek futásfejlettsége az alföldi szakaszon 2,15.

Az egyenes vonaltól keményebb kőzetsá- vok, szerkezeti vonalak éppúgy eltéríthetik a folyót, mint például a tiszai meanderek létrejöttében szerepet játszó sajátos áramlási viszonyok.

21