Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VII. Alföldi folyók, folyótorkolatok
A Kongó (fent) és a Hudson (lent) tölcsértorkolata (Hobbs és Wagner nyomán) dórja. Ugyancsak hírhedt a Gangesz-Brah- maputra-delta tölcsérszerű meghosszabbításában, a Meghnán felnyomuló dagályhullám, a bore. A több ágból egyesülő dagály- hullámok óriási vízörvényeket kavarnak. A 9 m-es magasságot is elérő meredek vízfal elsősorban akkor veszélyes, amikor a délnyugatról fújó monszunszél hajtja, korbácsolja előre. A pororoca és a bore legnagyobb sebessége 5—7,5 m/s értéket is elérhet. Tölcsértorkolatok azokon a partvidékeken alakulnak ki, ahol igen erős az árapály tevékenysége. Erre utal e torkolatok tudományos elnevezése, az esztuárium is, amely a latin aestus, azaz tengerjárás, árapály kifejezésre vezethető vissza. A talán legszabályosabb tölcsértorkolattal a Szent Lőrinc-folyó büszkélkedhet. Ez az Orléans-szigettől az Anticosti-szigetig húzódik, 392 km hosszú, és eközben a víztükör 13 km-ről 113 km-re szélesedik. Az, hogy a Szent Lőrinc-folyó torkolata ennyire szabályos, korántsem véletlen. A derítőmedenceként ható Öt-tó felől érkező folyó alig szállít hordalékot. A partvidéket a jégtakaró pusztítása különösen meredekké formálta. A meder közvetlen közelében több száz méteres sziklafalak szökkennek a magasba, és hasonló hirtelenséggel mélyül a tenger is. Végül pedig a Szent Lőrinc- öbölben igen erős a tengeijárás. Mindezek ellentéteként a lapos, csekély tengerjárású partokra érkező, bőséges hordalékot szállító folyókhoz természetesen deltaképződés kötődik. A deltaképződés elsősorban ott tanulmányozható, ahol a szárazföld a folyó által lerakott hordalék révén szinte szemmel láthatólag növekszik, a tenger rovására. A deltatorkolatok elnevezése a Nílus-torkolatra vezethető vissza, amelynek háromszög alakja az ókori görögöket ábécéjük A, azaz delta betűjére emlékeztette. A Nílushoz hasonlóFolyódelta tömbszelvénye; jól látható a keresztrétegződés (Flint és Brinkmann-Kayser nyomán) 164
