Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

A Duna és a Morva közötti alsó-ausztriai hegyvidék völgyhálózat-rajzolata. Az idősebb, ágas vízhálózatúak bevágódásuk során elérték a mélyebben fekvő gyűrt rétegeket. Ennek adottságaihoz igazodva fiatalabb, fer- defuzéres rajzolat jött létre. A térkép a kétfajta rajzolat egymásba fonódását ábrázolja (Engelmann nyomán) Az áttöréses völgyszakaszok képződéséhez különösen kedvező feltételeket biztosítanak azok a tektonikailag igen érzékeny terüle­tek, amelyeket a földtörténet során több­ször is felújuló törések jelölnek ki. Az áttöréses völgyek sajátos típusát alkot­ják az epigenetikus folyókitérések. Ezek ott jönnek létre, ahol a folyó korábbi völgye feltöltése után ismét bevágódik, de egy sza­kaszon régi medre helyett az egykori völgy sziklaoldalát réseli át. így tehát a folyó régi medre közelében, kemény kőzetbe vágód­va új, szurdokszerű völgyet alakít ki. Ez a völgyfejlődés igen gyakori az Alpok terü­letén. A jégkorban előrenyomuló gleccse­rek ugyanis a korábbi folyóvölgyeket sok helyen vastag törmeléktakaróval, moréná­val fedték be. A gleccserek visszahúzódása nyomán föléledő vízfolyások ebbe a törme­lékbe vésték új medrüket. Sok példát ismerünk arra is, hogy az erede­tileg szerkezetileg előre jelzett sugaras víz­hálózat megőrződik, sőt átöröklődik. Az egyik legismertebb példa az észak-angliai Tóvidék (Lake District) esete. A geológiai kutatások bebizonyították, hogy a Tó vidék hegyeinek üledékanyagát és vulkáni rétege­it a tektonikus erők egykoron dómszerűen felboltozták. Az azóta végbement lepusztu­lás az eredeti geológiai szerkezetet a felis- merhetetlenségig átalakította, elegyenget­te. A folyók azonban továbbra is az egykori „kupola” körzetéből kiindulva, sugarasan széttartó völgyekben haladnak lefelé. Az átöröklött völgyfejlődés igen látványos és elterjedt formájával találkozhatunk a ko­rábbi földtörténeti időszakok során el­egyengetett, majd újból magasba emelt egykori síkságokon végigkanyarodó völ­gyek esetében. A kiemelkedést követően feléledő erózió során a vízfolyás ugyanis korábbi meanderező futását megőrizve vá­gódik be a felszínbe. Az egykori síkság he­lyét tehát szeszélyesen kanyargó völgyek­kel szabdalt, változatos arculatú hegyvidék foglalja el. Ennek a folyamatnak köszönheti 81

Next

/
Thumbnails
Contents